Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Császi Irén: Az életkorhoz kapcsolódó szokások Hevesen

A keresztelőt a szülés után 3-6 nap között tartották. Igyekeztek az újszülöttet minél hamarabb megkeresztelni, nehogy anélkül haljon meg. Gyenge, beteges gyermeket születése után rögtön megkeresztelte a bába. A születési anyakönyvek hírt adnak erről: szükségből a bába Wolf Rudolfné keresztelt. Áll a keresztelő személyének neve helyén 1914. aug. 18-án. A születéshez legközelebbi vasárnap volt a keresztelő. A keresztszülőket a húszas években a rokonságból választották, később barátnőt is elhívtak. Lehetett testvér, sógornő, anyós testvérének a lánya, menye. Ha fiú lett akkor az édesapa részéről, ha lány akkor az édesanya részéről választottak keresztszülőket. Kölcsönös volt a keresztszülőnek hívás, gyakran ugyanabban a családban három gyermeket is egy keresztszülő keresztelt. Keresztelőbe a szülők rokonságát (nagyszülők, szülők, anyós, após, testvérek) és barátait hívták. A templomba a bába és a keresztanya vitte a babát. A templomból hazatérve letették a babát a földre: Pogány kát vittünk, bárány kát hoztunk, kapja fel, aki szereti! - szólította fel a bába a rokonságot. Általában az anyós kapta fel, ezzel is jelezte, hogy befogadta a családba az új jövevényt. A keresztszülők köszöntötték az újszülöttet: Tartsa meg az. Isten sokáig, egészségben, szülei örömére! A keresztszülő megajándékozta a gyermeket, a század elején keresztelő takaró volt az ajándék. A keresztelő takarót örökölték a családban. Fehér selyem volt, a lánynak rózsaszín a fiúnak kék szalaggal. A század közepétől szokásba jött, hogy egy teljes öltözetet vagy csak kisinget, főkötőt, és plédet, keresztelő paplant vettek a babának. A kislányoknak arany fülbevalót, a fiúknak ruhát vagy pénzt adtak. A keresztelő alkalmára a pólyára keresztelő huzatot húztak, melynek az egyik sarka cakkos mintás, singolással volt megékesítve. A templomi keresztelő után ebéddel kínálták meg a rokonságot, ahol csiga leves, sült hús, töltött káposzta, szalagóriás sütemény és rétes került az asztalra. A keresztnév megválasztásának kialakult szokásrendszere volt. Az első fiúgyermek az édesapja nevét kapta, a lányoknál az édesanya neve öröklődött. Több gyermek esetében a nagyszülők,