Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Veres Gábor: Népi kézművesiparok Hevesen

hentes-mészáros (11 fő), fodrász-borbély (10 fő), asztalos (9 fő) és kerékgyártó-kocsigyártó (9 fő) mesterségek. Legszembetűnőbb változás a szűcs és takács iparok visszaszorulása, mely a divat változása - a hagyományos paraszti viseletek eltűnése - mellett az alapanyaggyártó ipari üzemek elterjedésével magyarázható. A ruházkodást közvetlenül kiszolgáló szabó iparosok száma a legmagasabbak közt volt, hiszen ha a férfi- (12) és női (6) szabók számát összeadjuk (18), a cipészek után (19) a legnagyobb számban kiváltott iparengedélyeket kapjuk. A legtöbb kézműves iparos - hasonlóan a XIX. század elejéhez - a ruházati iparban dolgozott Hevesen, de mint látható, más mesterségre helyeződött a hangsúly (szűcs, takács, szabó). Ugyanez tapasztalható a ruházati iparon belül a csizmadiák esetében is. Hevesen a XIX. század elején arányuk az iparosok között megközelítette a 10%-ot (9,6%). A milleneum és a II. világháború között 2%-ra csökken a csizmadiák aránya, de közülük is Nagy József az engedélyét cipész és csizmadia iparra váltotta ki. Ebből az adatból és a gyűjtések alapján kimutatható, hogy a csizmadiák többsége foglalkozott cipők javításával, készítésével is. A cipő a divat változásával már a múlt század végétől terjedt a parasztság körében, sa századforduló után még fokozottabban fellendült a cipészipar. A cipészeknek óriási konkurenciát jelentett a kereskedelem, mert itt a nagy tömegben gyártott bakancsokat, cipőket olcsón vásárolhatták meg. A cipészek egy része csak a cipők javításával, mások készítésével is foglalkoztak. Voltak olyan iparosok is, akik nem csak a saját maguk által készített portékát értékesítették, hanem a kereskedelem révén olcsóbban beszerezhető darabokat is. A jelentős helyi konkurencia miatt - a minőségi követelmények messzemenő betartása mellett - többen éltek a reklámozás lehetőségével. Egyrészt a városban ekkor már felállított hirdetőoszlopokon, másrészt a vasárnaponként megjelenő Heves és Vidéke című lapban. A vásárok napján gyakran dúlt éles vita a portékájukat kínáló iparosok között a jobb árusító helyekért. A vita olyan