Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Gyimesiné Gömöri Ilona: A hevesi dinnyetermesztés

rékalj alá. Minden nap megforgatták, bevizezték. Ha nem akart „pattogni", meleg vizes fedőre, kinyitott sütőajtóra vagy a kemencenyakra tették. Három napra a mag kicsírázott. A további teendő attól függ, a mag közvetlenül a dinnyeföldre kerül-e, vagy a melegágyi, palántás módszert választják. A vetést lehetőleg az év századik napján kell elvégezni, április 10 körül. Előtte a földet alaposan elő kell készíteni. A vetés előtt kb. egy hónappal kapával kivágott fészkekbe egy villa vagy egy „összemarék" érett istállótrágyát tesznek, összekeverik a földdel, majd ujjukkal kört rajzolva megjelölik a fészket. Szontagh szerint a hevesiek meg sem várják a magvak kikelését, a fészkek között háromszor-négyszer is újra vetnek.

16 A hiányok pótlására századunkban a májusi fagyok után másodvetést végeznek, a vetés szélére szélvédő növényt, pl. rozsbúzát vagy kukoricát vetettek. A kis magántermelők máig ezzel a módszerrel is dolgoznak. A gyepkockás módszer az 1930-as évektől terjedt el leginkább, amikor az árutermelés sikere céljából fontos volt a korai termés. Először februárban a palántanevelő melegágyat készítették el, mely egyes vélemények szerint csak „langyos ágy". Ennek kisebb trágyatalp kellett, mint az igazi melegágynak. Valódi melegágyat a dohánypalánta kívánt. Az ágyáskészítés során először 30 cm-nyi középérett szalmás istállótrágyát terítettek szét, majd erre 15-20 cm vastag földréteget tettek, ezt deszkával vették körbe, melyre később a fakeretes üveglapok kerültek. A deszkát kívül kukoricaszárral is körülcsavarták, hogy a meleget jobban tartsa. Ezután vártak kb. március közepéig, a melegágy „begyulladásáig". A hőmérsékletet úgy ellenőrizték, hogy egy vasrudat szúrtak az ágyás közepébe, ha ez átforrósodott, akkor készült el a palántanevelő. 16 SZONTAGH Gusztáv, 1854. 32.