Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

B. Papp Györgyi: Heves város XVII-XVIII. századi betelepülésének vázlata

rácokra, 800 Ft-ot pedig a magyar jobbágyokra. Az összeírásban ez 38 magyar és 19 rác háztartást jelentett, ami azt mutatja, hogy jelentős nagyságot képviseltek a közösségen belül. Hevesen mégsem tudtak hosszabb időt eltölteni, hamarosan továbbálltak. Az elvándorlás, az állandó mozgás nem meglepő. Tipikusnak mondható ez a jelenség az ország elnéptelenedett területein a XVII. és XVIII. század fordulóján. Sűrűn változtatgatják szálláshelyeiket a mindig kedvezőbb lehetőségeket kereső parasztok. Ekkor még megtehették. A jobbágyok még nem ültek telekre, állandó lakhelyet nem építettek, hanem a falu közös földjén, a páston emelt ideiglenes szállásokban, vermekben, a régi lakók istállóiban húzták meg magukat. A földesúrhoz csak laza kapcsolat fűzte a jobbágyokat, még a föld sem rögzítette egy helyhez őket. A vándorló parasztok életformájához hozzátartozott a máról holnapra élést biztosító szabad földfoglalás. Ahhoz, hogy földművelők lehessenek, szükség volt az igaerőre, amit csak hosszú évek szolgaéletének eredményeként tudtak megszerezni. Ezért sokan beálltak cselédnek a Heves környéki majorokba, vagy marhapásztornak szegődtek el a Tisza vidékére. A rácok mellett más nemzetiségek is felbukkantak a megyében szerencsét próbálni, mégpedig a szlovákok és a románok. Ekkor még nem mondható jelentősnek a számuk, csak szórványos beszivárgásukról beszélhetünk. A XVII. század végén és a XVIII. század legelején végbement fontos történelmi folyamatot, vagyis a puszták benépesítését, a népesedési keretek újbóli feltöltését a magyar parasztság végezte el. A feladatot nagyon gyorsan végrehajtották. Néhány adat, melyek alátámasztják az állítást. 1687-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye 200 helységéből csak Gyöngyös és Gyöngyöspata adózott, de két év elteltével 1689-ben már 37, 1692-ben 64, 1697ben pedig 75. Hevesen is kimutatható a népesség növekedése, mivel 1701-ben már 77 felnőtt jobbágyférfit írtak össze.