Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)

Krupa András: Jeles napok a mátraaljai szlovákoknál

meghívta erre az estére a szíve választottját. A lányok legszebb ruhájukba öltöztek, guzsaly nélkül búcsúztatták az utolsó fonóösszejövetelt (ostatnie priatkï) a fonóházuknál. Egyúttal mindegyikük otthon különféle süteményt sütött, hogy büszkélkedve megkínálhassák a meghívott legényt. Ezen az estén már látni lehetett, hogy melyik pár „biztos" (kerá je istá, keríje ïstî). A fonó befejezésének ilyen ünnepélyes kövér csütörtöki naphoz kötött szokással a többi hazai szlovák csoportnál még nem találkoztunk. (Az általunk ismert magyar irodalom sem említi.) Feltehető tehát, hogy helyileg rögzült szokásról van szó. A fonózárást követte a „vidám bolondos farsang" (iartovnie, blázfiivie fasangi), s mint említették, megkezdődött a „fiatalok farsangja" (mladí idu fasangovat)

u

. Sándor, József, Benedek napján vagy azt követően az első fecskéket látva - mint a magyar és a szlovák néphitban általánosan - szépségvarázsló verssel fordultak hozzájuk a lányok. Kisnánán gyerekkorukban a legidősebb adatközlőnőink is magyarul énekelték: Fecskét látok, szeplőt hányok! A húsvéti ünnepkörön belül virágvasárnapon (Kvetná hed'el'a) a templomban a pap által megszentelt barkákat ugyancsak mindenki hazavitte. Az eresz vagy a cserepek alá dugták őket, sem Kisnánán, sem Domoszlón nem volt szabad bevinni a házba, mert sok legyük lesz (vela muchov bud'eme mat '). Ez a hiedelem a nógrádi, Pest környéki és gerecsei szlovákoknál szintén gyűjthető még ma. Domoszlón azt is hitték, hogy azért kell az eresz alá tűzni a barkákat, mert megvédtek a jégveréstől. MANGA János szerint ez a nap készülődés a farsangra, ill. Paláston a gyerekek e napon hajtották a farsangot: MANGA János 1968. 110., L. még a palócoknál, szegedieknél, Mura vidékieknél: GULYÁS Éva-SZABÓ László, 1989. 359., TÁTRAI Zsuzsanna, 1990. 127.