Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)
Petercsák Tivadar: Erdei foglalkozások, famunkák a mátrai szlovák falvakban
bágy feleségül vette a 19 éves Lajgut Rozáliát, a szuhahutai Lajgut Márton lányát. A XIX. század közepén megjelent vármegyei monográfia szerint „Sólymos ... lakosai igen ügyes famunkások és sok lapátot, villát, gereblyét, teknyőt stb. készítenek 18 . Gyöngyössolymos még a XX. század közepén is híres volt fafaragóiról. Nem véletlenül jellemzik így a falut a környékbeliek: „Sólymoson egy fél kenyérért bárkinek falábat készítenek." 19 Ez a szólás-mondás a faragás fontosságán és kenyérkereső jellegén túl arra is utal, hogy az itteni lakosság nagyon szegényen élt. A szuhahutaiak és a solymosiak kapcsolatát a gyártmányok formai és készítésbeli hasonlósága mellett a szuhahutaiaknak a famegmunkálásnál használt szókincse is alátámasztja. A szuhahutaiak a XX. század közepén két nyelven beszéltek: egymás között szlovákul, de hibátlanul ki tudták fejezni magukat magyarul is. K Csilléry Klára véleménye szerint a magyar nyelv ismeretét elsősorban a faeszközök eladása követelte meg, de magyar szókincsük magában foglalja a famegmunkálás egész kifejezés anyagát is. Ha a hutaiak magukkal hozták volna a famegmunkáló ipar ismereteit, nem valószínű, hogy olyan tökéletesen megtanulták volna a megfelelő magyar szakkifejezéseket. Azt is figyelembe kell venni, hogy a hutaiak nem egy magyar kifejezéshez nem ismerik a megfelelő szlovák szavakat. Nem zárható ki az sem, hogy a szuhahutaiak a község határában dolgozó idegen kerékgyártóktól tanulták a legegyszerűbb famegmunkáló fogásokat. Erre vonatkozó feljegyzések a XIX. század elejéről ismertek 20 . A hutaiak ugyanakkor a Hasznos községbeli magyaroktól is tanulhattak, hiszen már az 1828-as összeírás megjegyzi, hogy a Mátra nyugati oldalán lakó hasznosiak 18 ALBERT Ferenc 1868. 113. 19 NAGY Gyula 1964. 128. 20 K. CSILLÉRY Klára 1955.a. 359.
