Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)

Nemes Lajos: Szlovákok XVII-XVIII. századi Heves megyei betelepedésének vázlata

Nemes Lajos SZLOVÁKOK XVII-XVIII. SZÁZADI HEVES MEGYEI BETELEPEDÉSÉNEK VÁZLATA Az európai és a magyarországi tendenciáknak megfelelően Heves megye településeinek száma már a XIV-XV. századi pusztásodással csökkenő tendenciát mutat. Ez részben lakosságcsökkenés (járványok), másrészről a lakosság koncentrációja miatt következett be. Elgondolkoztató az, hogy még a XVI. századi Eger körül is egy órányi járóföldön belül (5-6 kilométer távolságra) hat lakott település (Felnémet, Cigléd, Szőlőske, Álmagyar, Tihamér, Egerszalók) és két puszta (Kocs és Tekseszalók) feküdt, s egy-két órányi járásra voltak egymástól a megye többi települései is. Drámai változás következett be a török hódoltság megközelítőleg 150 éve alatt, a települések csökkenésével és a népesség számának apadásával. Az 1552-es egri várostrom elsősorban az Egri Völgy falvaiban okozott nagy pusztulást, de ekkor még nem a lakosság számában - mivel az időben biztonságos helyre menekült hanem az anyagi javakban. A lakosság státuszában viszont már ekkor lényeges a változás, mivel a hódoltság határa kitolódott Eger városáig, s egész Heves megye területére kiterjedt

1

. Hosszú távon pótolhatatlan vérveszteség következett be a 15 éves háború időszakában. 1596 őszén az egri vár és vele együtt a város is török kézre került

2

. 1599-ben a tatár hordák pusztították végig a Tisza vonalától egészen Fülekig terjedő területet. Nyomukban éhínség és pestis járt, ami tovább apasztotta a még megmaradt lakosságot

3

. A XVII. századi „békeidőkben" a rabló hadjáratok okoztak időlegesen a megye érintett területein újabb lakosságcsökkenést, így 1658-ban a rácok, 1661-ben a törökök, a tatárok és a hajdúk, 1669-ben és 1 FEKETE Lajos, 1968. 2 SUGÁR István, 1971. 117. 3 SZEDERKÉNYI Nándor, 1891. III. 180.