Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)

Krupa András: Jeles napok a mátraaljai szlovákoknál

Adjon az isten bort, búzát, katonát, határunkba bő áldást, házunknál csendes békességet. Akit a Jóisten kiszólított ebbül a gyarló világból, adjon neki örök nyugodalmat, egykor boldog föltámadást. Dicsértessék a Jézus! Inkább kisebb csoportokban, kettesével vagy egyedül mentek, mert az ajándékul átnyújtott 10-20 fillérből alig jutott valami, ha sokan lettek volna. A népi vallásosság tartalmával átitatva vettek részt vízkeresztkor (január 6.) a víz-, gyertyaszentelőkor (február 2.) a gyertyaszentelésen, Balázs napján (február 3.) a Balázs-áldáson, s hamvazószerdán a hamvazkodáson. Vízkeresztkor mindenki hazavitte a szenteltvizet. Több elhárító célra használták fel: Kisnánán, Domoszlón ha valaki beteg vagy rosszul lett, ivott belőle. Domoszlói adatközlőnőnk még megitatta vele az édesanyját, s jó hatással volt rá. Vele szentelik meg a házat. Korábban papok végezték rendszeresen, napjainkban az egyetlen pap nem tudja ellátni. Domoszlón a szenteltvízzel mindent megszenteltek. Vince napján (január 22.) Kisnánán az idősek kimentek a szőlőbe (vihica), s néhány szál vesszőt lemetszettek (vihagov) abban a hitben, hogy tele lesz a pince borral. Ez fontos munkahiedelem volt, mert neves bortermelők voltak ezek a mátraalji községek. A márciusi havat - mint másutt is a szlovákok - fontos gyógyírnak tartották. Domoszlón azt hitték, hogy Gergely (március 12.) sokszor fehér lovon érkezett, ekkor a lehullott friss havat összegyűjtötték, s a kislibákkal itatták meg, hogy szépen, egészségesen fejlődjenek és megmaradjanak. Az őszi időszaktól, októbertől, novembertől tartó lányos fonók [priatkí) a farsang utolsó napjait megelőző kövér csütörtökön (Tucní stvrtok) fejeződtek be. A kétnemű fiatalság egyik legnagyobb közös ünnepét tartották meg ekkor. Mindegyik lány külön is