Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)

Bevezető

A nemzetiségek az évszázadok, évtizedek során sokat megéltek. Jól ismerik az élet más területeire kitalált „tiltott-türt-támogatott" skatulyákat. Ma éppen az utolsó jelző igaz, remélhetőleg tartósan és skatulya nélkül. Községünkben nemzetiségi oktatás nem lévén, a szlovákság a múlt és a hagyományok kutatásával, őrzésével, ápolásával igyekszik a község életét, közéletét, kultúráját gyarapítani, színesíteni, s ezt sikeresen teszi. A szokásos szlogennel mondhatnám, hogy mindezzel a 24. órában vagyunk. A 24. óra régcsrég elmúlt, most a romokból kell újjáépítkezni. Ennek nehézsége mellett lelkesítő erő, hogy a romok alatt értékek, olykor kincsek lelhetők fel. A szlovák hagyományok ápolására alakult a nemzetiségi népdalkör 10 évvel ezelőtt, majd annak holdudvarában a Szlovák Klub és az iskolai Szlovák Szakkör, s az 1994. évi választások alkalmával a Szlovák Helyi Kisebbségi Önkormányzat. Működésük és együttműködésük a települési Önkormányzattal igen jó. Az is igaz viszont, hogy ehhez önzetlen, mondhatnám megszállott emberek kellenek, akikből sajnos egyre kevesebb van nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm Önöket Kisnánán, azon a településen, ahol szlovákok és magyarok békében együttélve, szorgosan munkálkodnak kisebb-nagyobb közösségeik és a község jövőjéért, azon a településen, ahol a vendéget, így Önöket is szívesen látják, ahol a hegyi patakokban még ivóvíz folyik, s ahol tisztelik a múltat, s bízzák a jövőt. E gondolatok jegyében a konferenciát megnyitom és eredményes tanácskozást kívánok.