Cs. Schwalm Edit szerk.: Néprajzi kutatások Gyöngyös környékén (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 10. Eger, 1994)
Horváth László: A Heves megyei kivándorlás kutatás főbb tanulságai
A korabeli megye 115 községéből az addig feltárt anyag alapján 48 falut választottam a kivándorlási kérdőív kutatóhelyéül 1 . A kérdőívet tehát eljuttattam minden olyan községbe, honnan addigi ismereteim szerint (Alispáni jelentések, MSK, Heves vármegye közgazdasági leírása, egyéb levéltári forrás, a megye sajtója — melynek kivándorlással kapcsolatos anyagát önálló dolgozatban értékelem) 10 főnél többen megjárták az Újvilágot. Az A/4 formátumú adatlapon az emigrációval kapcsolatos legalapvetőbb információkra kérdeztem rá. (/. A kivándorolt személyi adatai. Név, lakcím; szül. hely, idő; foglalkozás; mikor vándorolt ki; hová - ország, település neve; hogyan, hol vállalt kint munkát; mikor tért vissza; kik és hányan mentek mvlg ki a faluból. //. Adatközlő adatai III. Kivándorlás oka IV. Útirány V. Miért határozta el a hazatérést VI. Mire fordította kinti keresetét) Az adatlapot tehát nem szántam részletes kérdőívnek. Pusztán a legfontosabb témákat jelöltem meg. Úgy éreztem, így van egyáltalán esélye annak, hogy hitelesen és pontosan kitöltik. Ez a kérdőív nem a helyszíni adatgyűjtés helyett, hanem azt előkészítendő született. Sok településen személyes ismeretség híján a Tanácsot, később az Önkormányzati Hivatalt kerestem meg adatlapommal. Ennek megfelelően fogadtatása vegyes volt. Mindössze a települések 20%-a vette komolyan a felmérést. Adács, Pétervására, Sirok, Bodony vagy Detk lelkes és segítőkész önkormányzatai és lokálpatriótái jelentős támogatást adtak munkámhoz. A hozzám visszaérkező kérdőívek voltak számomra minden faluban a vezérfonalak. Az adatlapot visszaküldők személyes interjúja és kalauzolása volt a kulcs egy-egy község emigrációjának feldolgozásakor. Általuk jutottam adatgyűjtésem során valamennyi történeti forrásként hasznosítható fényképhez, tárgyi emlékhez, írott dokumentumokhoz. Az 1989-ben szétküldött kérdőívre legtöbbször már csak a kivándorlók gyermekei, családtagjai válaszoltak. Rajtuk keresztül is próbáltam eljutni az adott falu öregjeihez. A sok rekonstruálható egyéni életút aztán valahol összeállt egy községi anyaggá, de ehhez feltétlen szükséges volt az „oral history" módszerére. 1 MM. TA. 1393. 92.
