Cs. Schwalm Edit szerk.: Néprajzi kutatások Gyöngyös környékén (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 10. Eger, 1994)
Kecskés Péter: Gyöngyös és Heves megye Vargha László magyar népi építészeti gyűjteményében
Kecskés Péter GYÖNGYÖS ÉS HEVES MEGYE VARGHA LÁSZLÓ MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZETI GYŰJTEMÉNYÉBEN Vargha László építész és néprajzkutató tíz éve halt meg, s kilencven éve született. Nagyrészt publikálatlan, ötven év tervszerű, terepmunkán alapuló építészettörténeti, néprajzi és fotódokumentációs anyagát a Magyar Népi Építészeti Gyűjteményt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak ajándékozta. Elöljáróban ismertetjük a gyűjtemény rendezése közben előkerült, 1978-ban írt vallomásos jellegű önéletírásának néhány részletét. „Gyöngyös városában születtem (1904. október 25.), ebben a nagy múltú, Középkori alapvetésű, szorgalmas, egykori mezővárosban, a szőlőművelés terebélyes földjén, a nagy sokadalmú tavaszi és őszi vásárok, az átmenő sokszínű kereskedelem fészkében, a széles, nagy távolságig ható iparosság központjában, a Mátraalja évszázados művelődési életének színterén. Ez a nagy hatósugarú és egykor élénk szellemi életet is élő város, a táj változatos gazdagságát nyújtotta ifjúságomnak. Az Alföld északi peremén fekvő formás és sok arcú település, délről az alföldi életforma hagyatékát tárta felém. A szűkebb Mátraalja, sokszínű paraszti, szőlőművelő (kapás) lakosságával a magyar népiség korai igézetét erősítette meg bennem. Gyöngyös középkori települési hagyományokat őrző város, jelentős gótikus, sokrétű barokk műemlékeivel és jeles klasszicista kastélyával, az országos átlagnál magasabb szintre vonta az egykori jobbágytelkek és iparosfészkek sajátos utcahálózatát is, a közöket. Később - tanulmányaim alatt - mindig éreztem ennek a sokrétű és gazdag hagyatéknak az éltető erejét: a magyar építészet egymásba fonódó szerves kapcsolatát, az úri és a népi építészet sajátos egységét. A múlt, a szülőföld hagyománya, a gyermekkor történeti, társadalmi és családi emlékei a későbbiekben közvetlenül is meghatá-