Cs. Schwalm Edit szerk.: Néprajzi kutatások Gyöngyös környékén (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 10. Eger, 1994)
Selmeczi Kovács Attila: Kallómalmok Gyöngyös környékén
Az utóbbi két kalló azonban már nem a Kallók völgyében feküdt, hanem az Alsó malomcsatornán, Pálosvörösmart határának közelében (1. kép). Tehát a kallók összefüggő sora a múlt század közepén bizonyíthatóan csak 15 kallómalomból állt, és a hivatkozásoktól eltérően nem a városban, hanem a város birtokában álló Beneháton. Néhány közülük a város tulajdona lehetett, amint egy kimutatásból ismerjük a „Benei Kallók évi taksája 1856-1861 között" általában 38 osztrák forintot tett ki. A benei Határkalló pedig egyedül 52,50 forintot jövedelmezett a városnak 1860-6 l-ben 19 . A lisztőrlő malmoktól eltérően a benei kallók felépítéséről és működéséről semmi bizonyosat nem tudunk. Ugyan Kápíány József a század elején számbavette az itteni kallókat, ami szerint 1857-ben még mind a 17 kalló működött. Emlékezete szerint az 1865-1868. években „a mulatni vágyó közönség a Határkalló és malomhoz járt le, hol a város kádakra berendezett fürdőépületet tartott fenn. Itt tartattak a diákmajálisok is" (nyilván ennek volt köszönhető a többihez viszonyított magasabb jövedelmezősége). Amint megjegyzi, 1890-ben már csak egyetlen kallómalom, az Alsókiskerekű létezett s szűrposztót kallott. A feltehetően 1820ban emelt épületet Pásztor József gimnáziumi tanár lerajzolta, mely képet azzal a további megjegyzéssel adta közre, hogy ,JE kalló már szintén nincsen meg, leégett s szétrombolta az idő vasfoga, kihalt az azt gondozó családtörzs, tönkrement a csapóipar" 20 . A fennmaradt ábrázolás az épületkülsőt hátsó nézetben rögzítette, így a szabadban álló felülcsapó vízikeréken, a gerendavázas ravásfalas műhelyen és tapasztott falú molnárházon kívül egyéb sajátosság nem állapítható meg. (2. kép). Pongrácz Pál szerint a XIX. század kallómalmai közül nagyon sok dolgozott középkori technológiával és ennek megfelelően egyszerű berendezéssel. Ennek alapján általános érvényűnek tekinthetőek azok a recens felmérések, amelyeket Olténia északi részén Arcani községben végzett 21 . A szerkezeti analógiák szerint a vízikerékkel meghajtott súlykolómű legelterjedtebb változata a mozsár 19 HORNER István, 1863. 58-59. 20 KÁPLÁNY József, 1909. 83-84. 21 PONGRÁCZ Pál, 1963. 40.
