Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Bevezető

programba. Ezenkívül az MTA Néprajzi Kutatócsoportja, az ELTE és KLTE Néprajzi Tanszéke támogatta ezt a programot, amely i 967-től 1991-ig tartott. Az első szakaszban, 1967-től 1979-ig zajlott az adatgyűjtés időszaka, amikor először egy 500 kutatópontra kiterjedő vizsgálat kezdődött el. Felderítő kérdőív és külön szakmai kérdőtvek készültek. A kutatók és a szervezők belátták, hogy egy ilyen óriási területen nem lehet a kutatást intenzíven végezni, ezért leszűkítették 20 kutatópontra, az un. palóc-centrumra, amelyik közül az egyik Párád volt; tehát minden néprajzkutató, aki ebbe a négy kötetbe írt, megfordult Párádon és környékén. Még el kell azt is mondani, hogy 1969 és 1980 között „Tematikus és lokális monográfiák" címmel öt olyan kötet jelent meg, ami részeredményeket adott közre, valamint megjelent húsz-egynéhány kutatási segédlet, kérdőív, amelyeket más csoportok kutatásánál is haszonnal forgathatnak a kutatók. A „Palócok" című monográfia tanulmányait 1980 és 1985 között írták meg a szerzők, s a vállalkozás nagyságát jelzi, hogy 34 szerző írt 36 dolgozatot, és a négy kötet terjedelme 172 nyomdai ívet tesz ki. A kiadáshoz az anyagi hátteret Heves, Borsod, Szolnok, Nógrád megyék önkormányzatai, korábban tanácsai, a Soros Alapítvány és más szervek biztosították. 1991-ben azt a kutatást egy szakmai konferencia már értékelte Budapesten, de a mai tanácskozásnak mindenképpen megvan az aktualitása. Most csak néhány témát emeltünk ki, és ezeket úgy válogattuk össze, hogy a palócokra jellemző témák kerüljenek sorra és az előadók igyekeznek a régi és a mai hagyományokat összevetni egymással, megmutatni, hogy mi az, ami tovább él, mi az, ami megszűnt a régi palóc hagyományokból. Azt hiszem, hogy az ilyen konferenciáknak megvan az a szerepe, hogy ráébressze a településeket, a régiókban lakókat arra, hogy milyen örökséget bírnak, milyen örökség hagyományai élnek ma, és talán Összetartó erőt is jelenthet a múlt hagyományainak minél alaposabb megismerése. Ezen bevezető szavak után átadom a szót dr. Bakó Ferencnek, a néprajztudomány doktorának, aki az egész kutatás elindítója, to szervezője, a kötetek szerkesztője volt, hogy foglalja össze a paióc-