Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Kriston Vízi József: Népi gyermekjátékok a palócföldön

ján vagy néhány évvel később még a vasárnapi séták alkalmával látható volt, a még iskolás kislányok körétől az udvarlóikra leső nagylányokéig. A régről ismert és tipikus „Haj, szénalja, szénaija..." kezdetű táncos körjáték vagy a „Termett a meggyfa ..." és a „Csillag Boris, tudom a nevedet ..." indítású párcserélő énekes játék strófa- és szövegszerkezete tipikusan, szinte kizárólag palócföldi jellegzetességnek mondható! Az átbújós leány sorjátékok közül pedig a „Három szál vesszőre tapodtam ..." kezdetű az, amely a Palócföld felék eső, nyugati részére a legjellemzőbb. Végezetül a mozgásos, testedző játékok köre az, amit adatközlőink még az elmúlt évtized során is nagy-nagy nosztalgiával és élvezettel meséltek. így azokról a társasjátékokról van szó, melyek legtöbbike egy vagy több szerepet, annak lehetőségét nyújtja, így ezért is izgalmas és érdekes minden korban. Számtalan adat tanúskodott arról, hogy az e játékokban kitűnt mindkét nembeli gyermekek és a fiatalok a többiekhez képest nagyobb tekintélyt élveztek társaik körében. A legegyszerűbb fogócskák, lassan szabályokkal is korlátozott kergető és bújó-rejtöző egyéni és csapatjátékai egymás mellett s egymásra épülve éltek, s alkalom vagy tér adtán élnek ma is. A szerepjátszó-felelgető rablós, vagy a fogyó-gyarapodó (sorszakító-próbáló) játékok immár a testnevelési órák keretében kaptak alkalmi helyet. A kézügyességi játékok egyik legizgalmasabb és régről kimódolt, ősi játékszabályokkal működő fajtája: a kapózás, vagy másés közismertebb nevén itt „kockázás, kocázás vagy csüdözés". Megtartva az ősi elvet és szisztémát, itt még (s legszebben Párádon s Bodonyban gyűjthettük) csiszolt disznócsont-darabkák festett vagy más módon jelzett darabjainak föl-fölvetett, majd leérve leesett értéksorozatának versengéséről van, pontosabban volt szó. ismerve ennek kaviccsal, kukoricaszemekkel stb. játszott változatait, kellő türelemmel és rövid tanítás után ott lehetne a gyakori unalom, semmittevés elűzésében, vagy csak egyszerűen a kéz mozgékonyságának játékos fejlesztésében. A célzó-gurííó, nem pénzre nyerészkedő ügyességi játékok szintén tovább éltethetők volnának,, miként erre a Palócföldön is ió példa az ugróiskola szép változatainak mai gyakorlása tavasz vagy nyár idején. Még akkor is, ha ma kréta-darabbal jelzik kis- és nagyleányok az iskola különféle ábráit