Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Cs. Schwalm Edit: A palócok díszítőművészete

elhagyták a viseletből, mig Boldogon és Túrán napjainkig fennmaradt stb. 5., A palóc kutatás során kirajzolódott egyes kistáji csoportok inkább csak a viseletnél, hímzésnél, szőttesnél jöhetnek számításba. A mesterek, iparosok által készített termékeknél a városok vonzáskörzete, illetve a vásározás mérvadóbb. Mivel a konferencia fő szempontja: a palócok régen és ma, most néhány gondolatot szeretnék elmondani arról, hogyan él ma tovább ez a gazdag díszítőművészeti hagyomány. Mi az, ami a mai kor embere számára is megőrzésre méltó, illetve magasabb művészi fokon újabb alkotásokat hoz létre. A „Mai magyar népi iparművészet" c. összefoglaló munka, Lengyel Györgyi könyve, illetve az amatör népművészeti mozgalom, népművészeti táborok, kiállítások kapcsán szeizett tapasztalataim alapján állítottam össze vázlatosan, a teljesség igénye nélkül vázolva a fő tendenciákat. A hagyományos mintakincs és technika modern használati tárgyakon való alkalmazását, a hagyományos tárgyak divatja, a társadalmi igény hozta létre. (Itt nem térünk ki a „népi iparművészet", „élő népművészet", „amatőr népművészet" stb. fogalmak körül kialakult vitákra.) A hagyományok továbbvitelénél döntő szerep jutott az 1950es években megalakult népművészeti- és háziipari szövetkezetnek. Palóc területen ez különösen a szőttesek világában hozott nagy eredményeket. A „palóc szőttesek" - a szécsényi Népművészeti- és Háziipari Szövetkezet termékei - Gulyás Istvánná.és Reviczki 1stvánné (Népművészet Mesterei) tervező munkája révén szereztek maguknak hírnevet. Nógrádban a szőttes sokáig uralkodó díszítőmód, későn és lassan enged teret a hímzésnek, így a még élő hagyomány szolgált alapul. Heves megyében már nem élt így a szövés, megindult a múlt anyagának kutatása. A Mátra-vidék és Atány környéke volt a fö gyűjtőterület. Ebből született az új szőttesvilág, a „hevesi szőttes", Tompa Béláné és Tóth Mária (Népművészet Mesterei) rendkívüli alkotó munkájának eredményeként. A régi darabok előképei az újaknak, melyek sikeresen valósítják meg a díszítés és szerkezet egységét. Borsod megye szöttesanyagát nem dolgozták így fel. 4-5