Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Cs. Schwalm Edit: A palócok díszítőművészete

Cs. Schwalm Edit A PALÓCOK DÍSZÍTŐMŰVÉSZETE A címben foglalt témakör olyan óriási, mely meghaladja egy előadás kereteit. Tulajdonképpen még egy vázlatos áttekintés sem érinthet minden területet. Az észak-magyarországi régió, a palócok díszítőművészetéről nagyon sok publikáció jelent meg. A Borsod megyei anyagban - Fügedi Márta jóvoltából - egy válogatott bibliográfia segít eligazodni. A tanulmányok túlnyomó többsége csak egy-egy résztémát vagy kisebb teriiletet érint, az összegző munka kevés. Előadásomban a díszítőművészet néhány ágának e vidékre jellemző vonásait mutatom be - a teljesség igénye nélkül. A szakirodalom alapján megpróbálom felvázolni a különleges ismertető jegyeket, s körvonalazni, hol mutathatók ki azonos stílusok. A publikációkon túl nagy segítséget nyújtottak a három megye - Nógrád-Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén - közös népművészeti kiállításainak katalógusai. E kiállításokon minden múzeum egyes gyűjteményeinek anyagát összességében láthattuk. A múzeumi raktárak feldolgozatlan anyaga sokszor nagyobb támpont, mint egy kellő anyagismeret nélkül megírt cikk. Ezek után érdekes lesz megnézni, hogy ebből mit tartottak jellegzetesnek, értékállónak a népművészeti- és háziipari szövetkeze-, tek, a népi iparművészek, mit őriznek meg, mit visznek, fejleszte* nek tovább. A palóc népművészetről az első - s máig is az egyetlen - öszszefoglaló munka Malonyay Dezső magyar népművészetet bemutató sorozatának V. kötete (1922). (Kihangsúlyozom, hogy összefoglaló - hiszen azóta a díszítőművészet különböző ágaiból már nagyon szép tanulmányok láttak napvilágot, melyekre a későbbiekben hivatkozom.) ,s Fő témakörei: a viselet (ez magában foglalja a szőttest, a vászon-, szűcs- és szűrhímzést, a csipkét); a templom; a ház és ami, benne van (bútor, kerámia, edények, háztartási- és munkaeszközök); valamint a temetők művészete. „ r