Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Kriston Vízi József: Népi gyermekjátékok a palócföldön

Vasba ' hánnám vaspallért, Csirep-cserep vaspallért. Fogj fát!" (azaz kézről-kézre járó botot markoljon meg ügyesen az, akire az utolsó szótag kerül.) (Bükkszék) Az ú.n. egyszerű játékok legfőbb lényege a természeti és tárgyi környezet fokozatos kitapasztalása, a benne való tudatos, egyúttal játékos mozgás, a megszerzett tudásnak erővel, vagy éppen finom ügyességgel való érvényesítése és gyakorlása. Ezek az egyszerű játszadozások (gyűjtögetés, kis hajlék építés, termés, magvak zúzása, sajtolása, növények kóstolása, egyszerű díszítkezés, fürdőzgetés, játékos „vendégeskedés" a tarlóra hajtás közben, kukoricalopás és a gyenge csövek sütése, télen az egyszerű csúszkálás, játék a hóban stb.) mint látjuk igen gazdag mozgás- és cselekvés lehetőségének biztosítói. Talán ez, ennek beszűkülése, illetve immár falvainkban is érezhető hiánya az, amely szinte megbénítja a ma gyermekét nemcsak városon tehát! A gyermeki játékszerek és eszközök legnagyobb része még 3-4 évtizede is jellemzően egyszerű, inkább házilag vagy iparosnál kevéssé díszítve, inkább célszerűen kialakítva készült s került kis használójához jelesebb alkalmakkor (karácsony, névnap, egyházi avatás, vásár és búcsú alkalmával). A köztudatban úgy rögzült, hogy a gyermeki tárgyak szinte kizárólag a fiúk kezéből kerültek ki, de már a fentiek is utalnak arra, hogy ez a vélekedés nem teljesen állja meg a helyét. Ám ami ma és korábban is lényeges és feltűnő, hogy a használhatóvá is formált tárgy - főként úgy 10-12 éves korban mindkét nemnél - jogos örömöt és önbizalmat ad készítőjének. Ezek sorában tartjuk számon a főként növényi anyagból készült hangadó szereket, működő hangszerek kicsinyített másait. A különféle zongattyúk, pattogtatok, sár- és gumipuskák, vagy a növényi szárból-kéregből gyövesztett sípok, süvítők, kürtök, mind^ mind a természetismerettel egybekötött lelemény és tapasztalat átvételének bizonyítékai. Forgó, röppenő, ősi, immár játékká vált célzó-dobó eszközök, egyszerű hinták (és mai emeletes porták