Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Kriston Vízi József: Népi gyermekjátékok a palócföldön

„Ennyi tetű fejembe, Ennyit anyám kiszedett, Ennyi maradt benne. " Amennyi a feldobást követően gyorsan megfordított kézfejre viszszaesett és nem pergett le, annyi „tetü"-je maradt a gyermeknek tardonai középkorú elbeszélőnk szerint. A társas gyermekmondókák már a gyermek és alakuló játszóközösségének különböző viszonyaira utalnak. Egy részük a gyermeki érzelmekre sajátosan jellemző, kívülről szemlélve olykor nyers vagy durva, mégis szókimondó világlátását nyújtja. Ezek a mondókák a legtöbb esetben jól ismert, állandósult hanglejtéssel vagy dallammal kísértek. E gyermekmondókák indítéka, fő mozzanata a csereberélés, a civódás, a hirtelen haragú veszekedés, majd az egymásnak ugrókat békítő rigmusokban fejeződik ki. Az óvodás és mai kisiskolások körében folyamatosan hagyományozódok egyik „örökzöld" csoportja a névrecsúfolóké. Ilyenek: „BÉLUSKA! Mit hozott a Jézuska? Katulába egeret, Megették a gyerekek. " vagy GYURKA, Kell-e kutya hurka? Ha nem kell, tedd el Majd megeszed reggel. " „JANCSI papa, kell-e bagó?" „JÓSKA, megyén partoldalba, Istennyila, vágd oldalba!" „JULCSA,