Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Szántó Lóránt: Fejezetek Boldog község történetéből

Az 1956. október 23-i budapesti események után egy hatvani csoport érkezett a községbe, s a tanácsháza udvarán máglyára rakták a "vörös" könyveket, elégették a vörös zászlót, azután népgyűlést hirdettek. A népgyűlésen megválasztották a helyi Nemzeti Bizottságot. A következő napokban néhányszor megjelentek a pesti fiatalok teherautóval élelemért, amit a még meglévő termelőszövetkezet istállóiból rekviráltak, azután nem történt semmi. Az 1956-os események a végső csapást mérték az amúgy is gyengélkedő termelőszövetkezeti csoportra. 1956. november l-jén teljesen feloszlottak, s tavaszra a földeket szétosztották, s egyénileg művelték meg. Az 1957-es gazdasági évben megerősödtek az egyéni parasztgazdaságok, de megkezdődött a nagyüzemi gazdaságok újjászervezése is. Kevesebb erőszakkal, jobb meggyőző érvekkel 1957 őszén megalakult 12 taggal a Béke Tsz, 202 kat. h. földdel. Két év múlva már 27-en dolgoztak a tsz-ben. Ahogyan javultak a termelési eredmények, úgy erősödött, növekedett a tsz, 1960. január 11-én már 863 család volt a Béke Tsz-ben. Az új termelőszövetkezet tapasztalt vezetőséggel rendelkezett. A munkában eddig szokatlan módszereket alkalmazlak. Bevezették a zöldségtermelésben a százalékos termesztést. A brigádvezetőknek nagy gyakorlattal és tekintéllyel rendelkező, jól gazdálkodó parasztembereket választottak, s ennek meg is lelt az eredménye. 400 kat. h.-as öntözőtelepet létesítettek, és megkezdték a nagyüzemi hajtatásos zöldségtermesztést. Az állatállomány is szépen fejlődött. Istállókat építettek, bővítették a gépparkot, fiatal szakembereket állítottak munkába. A politikai helyzet azonban ismét megváltozott. Megkezdték a termelőszövetkezetek összevonását. Területünkön egyetlen nagy termelőszövetkezetbe — a Hatvani Lenin Tsz-be — olvasztották össze Boldog, Hatvan, Heréd és Nagykökényes termelőszövetkezeteit. Ezzel megint visszavetették a jól induló boldogi termelőszövetkezetet. Boldog község szorgalmas népe, ha munkájának értelmét látta, mindig kiemelkedő eredményt ért cl a termelésben és az értékesítésben. Mindig fogékonyak voltak az újításra, a korszerűsítésre. Ahogyan régen lovaskocsival vitték a paprikát a pesti piacokra, azután saját maguk gyártotta magánjárókkal fuvaroztak, úgy ma autóval, utánfutóval,