Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Szántó Lóránt: Fejezetek Boldog község történetéből

borítottak. Ennek felső rétegéből alakult ki az a termékeny talaj, amelyen ma élünk. A jégkorszak idején mamutok kóboroltak ezen a tájon, amit az Ujváry-tanya pincéjének ásásakor előkerült hatalmas mamutlábszárcsont bizonyít, melyet a Dobó István Vármúzeumba szállítottunk be. A község területének legrégebben lakott része a Zagyva bal partján lévő Brindza-dűlő volt. Itt a termelőszövetkezet - azóta már kiszántott szőlőjének területén - neolit kori (i. e. 5500--L c. 2300) lakótelepet, agyagedény-töredékeket, nagyon sok pattintott kőeszközt, magkövekel, szilánkokat találtam. A legtöbb kvarcból készült, de van közte obszidián is. Az ókorban a kereskedelmi utak a vizek partján, a hegyek lábánál vezettek. Egy ilyen kereskedelmi út vezetett a Zagyva bal partján, mert a jobb part itt (a G alga torkolatánál lévő mocsárvilág miatt a két folyó között) járhatatlan volt. Ez a kereskedelmi út az Északi-középhegységet kötötte össze a tiszai kereskedelmi úttal és Erdéllyel. A telep nagy kiterjedése arra utal, hogy hosszabb időn keresztül lakott volt. Az egyik helyen valószínűleg kőeszközök helyi készítésével is foglalkoztak, mert itt nagyon sok magkövet és lepattintott kőszilánkokat lehetett találni. 1989 tavaszán találtam egy nagy kiterjedésű rézkori települést a Turai úti temető DNY-i parcellájában. Innét őrlődő, újbenyomásos edénytöredékek, magkövek és sok helyen égett paticsok kerültek elő. A kora bronzkorban (i. e. 1900-i. e. 1100) a község határában több helyen is laktak. A legjelentősebb volt a Fekete-halmi hatvani kultúrás földvár, amely körül nagy lakótelep volt. Ez a földvár a hatvan-strázsahegyi, a heréd-kerekhalomi és a héhalom-temető-dombi földvárakkal egy várláncolatot alkotott. Ezek a földvárak úgy helyezkedtek el, hogy mindegyikből látni lehetett a két szomszédját, tehát egy támadás esetén fény- vagy füstjelzésekkel lehetett segítséget kérni egymástól. Gazdag bronzkori leletekről számolt be már Borovszky is 1908-ban, a Pesl-Pilis-Soll-Kiskun vármegyéről szóló munkájában, a boldogi Surjándűlőből. Bronzkori temetkezés, ép agyagedények kerültek elő az 1970-es években a Brindzán is a Sóderbányához vezető út építésekor. Ezek a Hatvani Múzeumban találhatók.