Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Szántó Lóránt: Fejezetek Boldog község történetéből

Nem lehet felsorolni, hogy hány nemzet fiai-lányai gyönyörködtek a boldogi népviseletben, népszokásokban. 1938-ban már 6560 vendég látogatott el hozzánk. A Gyöngyösbokrétának köszönheti Boldog a hírnevét, de volt ennek a mozgalomnak egy árnyoldala is. A drága női ruhákat csak a gazdagabbak tudták megvenni, így a legszegényebb rétegek kiszorultak a Gyöngyösbokrétából. A nagy idegenforgalom, a pénzdíjas szereplések jó jövedelemhez juttatták a lakosságot. Fellendült a hímzés, a kézimunkázás, a boldogi babakészítés. Sok családnak jelentett segítséget ez, az egyébként nehéz években. A Gyöngyösbokrétások 1942 áprilisában szerepeltek, a felszabadulás előtt utoljára, Nagyváradon. A felszabadulás után már csak egy-két megmozdulásuk volt aztán 1946 szeptemberében, az Országos Paraszt Napokon léptek fel utoljára. Az előadás előtt a rendezők teherautókon körülvitték őket Budapesten. Pár nap múlva értesültek róla, hogy nem lesz többet Gyöngyösbokréta, mert tüntettek a Kisgazdapárt mellett. így ért véget egy hasznos mozgalom, áldozatául esve a politikának. Az 1920-as években tovább fejlődött a község: 1925-ben megépült a Túrára vezető kövesút, 1928-ban bevezették a faluba a villanyt, 1935-ben elkészült a hatvani kövesút, 1940-ben öt hónap alatt lebontották a régi iskolát és felépítették az új, hattantermes iskolát a templom mellett. A falu szorgalmasan dolgozott, gyarapodott, de közelgett a második világháború pusztító vihara. 1944. január 11-én lezuhant egy magyar vadászrepülő a falu határában. Nyáron egy amerikai bombázót lőttek le a németek, amely a Brindzára zuhant le. Szeptember 20-án lebombázták a hatvani vasútállomást. Többszáz halolt maradt a romok alatt, a sok sebesült egy részét Boldogra szállították. Romlott az emberek munkakedve a bizonytalanság miatt, amit a közeledő front okozott. Ami még sohasem történt meg, a község határában 100 kat. hold kukorica maradt töretlen és 200 kat. hold cukorrépa maradt a földben. 1944. szeptember 23-án a Vörös Hadsereg alakulatai átlépték a magyar határt. Súlyos harcok után átkeltek a Tiszán és közeledtek Boldog felé.