Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Dobosy László: Malmok a barkók vidékén

A nagyobb malmokban az 1920-as években áttértek a vashengeres törésre. Ezek termelékenyebbek voltak. Egy-egy körbefutó bordáshenger mellett 6-8 asszony dolgozhatott egyszerre. Sajóvárkonyban az 1930-as években a malomtól teljesen független villanymotoros meghajtású hengeres kendertörő működött. A legtovább Domaházán működött egyhengeres kendertörő. Az 1960-as években szüntették meg, mert ekkor itt is megszűnt a kender termelése, feldolgozása. A törésért a kender tizedét természetben kellett fizetni. Végezetül megemlítem, hogy gyűjtésem során 139 szakmai szót és azok magyarázatait jegyeztem fel a malommal, a molnárszakmával kapcsolatosan az idős molnárok elmondása alapján. Ma már csak néhány községben találjuk meg a malom épületét és berendezését. De annyi mégis megmaradt, hogy egy vízimalmot össze lehetne állítani az utókor számára. Erre különösen a mályinkai Kis malom lenne alkalmas, egy új vízikerék készítésével. Néhány évvel ezelőtt még a szilvásvárnál Felső-malomban is a berendezés nagy része eredeti állapotban várta az enyészetet. A malmok emléke minden faluban maradandóan él a földrajzi nevekben. Minden településben találunk malomra utaló elnevezéseket. Tapolcsányban 14, Urajon 10 különböző, malomra emlékeztető elnevezést találtam. Ezek a földrajzi nevek őrzik meg legjobban az utókor számára a malmok emlékét. Megőrzik a malmokról és molnárokról szóló dalok is.