Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))
Cs. Schwalm Edit: Szilvásvárad és környéke népművészete
A női viselet vászonból készült darabjai közül az ingvállakat és a vászonkötényeket, gangákat hímezték. Az ingváll bő ujja, amit könyék fölött összeráncoltak, cakkosszélű, a cakkokban fehér hímzéssel kis virágok vagy koszorúk, főleg a XIX. század végén hordták, a XX. század elején fokozatosan felváltotta a gyári anyagból, sifonból varrt szűk ujjú ingváll, gyári singolással, majd a színes anyagokból készült blúz. Legtovább - és legdíszesebben - szinte az utóbbi évekig, a vászonkötényeket hímezték. A lakodalmi főzőasszonyok és segítőik sok faluban még ma is szívesen maguk elé kötik csigacsináláskor és a lakodalmi vacsora tálalásánál. A szőtteseknél már volt róla szó, hogy gazdag, szedettes mintasorokkal is díszíthették a gangákat, végükön szép, kézzel kötött rojttal. Monogramjukat is beleszőtték. A hímzéssel díszített kötények hímzőtechnikája és kompozíciója is változott a XIX. század végétől. A régebbi darabok szélén keskeny, keresztszemmel hímzett folyómintasor van, általában hullámvonal két oldalára felfűzött virágok, levelek. A szabadrajzú, laposhímzéses virágfüzér már valamivel szélesebb, a színezése általában piros és kék. Az 1920-as években megindult erőteljes színesedés, valamint ezzel együtt a naturalisztikus ábrázolásra való törekvés talán a kötényeknél jelentkezik legjobban. Vadrózsa, pipacs, búzavirág, szegfű, virágos ágon ülő kismadár jelenik meg a motívumok között. A díszítmány szerkezete is megváltozik. A virággirlandok fölött egy-egy rózsa két oldalára helyezett madár vagy három virágcsojkor, vagy virágszál szerepel önálló motívumként. Gyakran eltűnik a girland, csak a virágcsokrok, vagy a felületen szétszórt virágok vagy virágkoszorúk maradnak. A szépen kötött rojt és a készítő nevének monogramja általában megmarad. A szabadrajzú mintákat íróasszonyok írták elő. A megnedvesített vászonra tintaceruzával rajzolták le a mintát. Nem volt mintagyűjteményük, fejből dolgoztak, a megrendelő kívánságának megfelelően. A múzeumban őrzött darabok ismeretében kiderül, hogy igen gazdag volt a mintakincsük. Szerencsére egy motívumgyűjtemény is elkészült. 1954-ben, özv. Hegyi Béláné bélapátfalvi íróaszszony, Bakó Ferenc múzeumigazgató felkérésére egy albumba lerajzolta motívumkészletének egy részét. 22 22. ENA 90-67. özvegy Hegyi Béláné mintakönyve, 1954.
