Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))
Bakó Ferenc: Az erdőháti lakodalom sajátosságai
békés szándékú lakodalmasokkal találkoznak. A bábu jelenléte erre adott felvilágosítást, de egyben azt is, hogy utasai valamilyen védelem alatt állnak, amibe a bábu mágikus ereje is beleszámított. Ennek a tardonai jelképnek valamiféle rokona lehetett egykor a sajóvárkonyi szalmabábu, amit ugyancsak a menet elején vittek és meggyújtottak. 14 Tapasztalatom szerint más formában a bábu mai lakodalmainkban is jelen van. Az Eger környéki falvakból egyházi esketésre vagy fényképezésre a városba igyekvő gépkocsik motorháztetejére menyasszonynak öltöztetett babát erősítenek. A menyasszony kikérése, búcsúztatása és befogadása a vőlegény rokonságába a Felföldön általában gyakorolt rituálénak megfelelően zajlik le itt is, de van benne egy-két mozzanat, szokáselem, amely lokális, mondhatni barkó jelenség. A menyasszony kikérésére kétszer kerülhet sor, először az esküvőre, másodszor a vőlegényes házhoz való, végleges átkísérésről van szó. Ez utóbbi a régebbi, amelyben pogánykori hagyományok fedezhetők fel. Tájunkon elterjedt szokás az, hogy kikérés előtt a menyasszony átszökik az egyik szomszédba és amikor a vőlegény násznépe megérkezik, a vőfély már tudja, hogy nincs a háznál, és ezt rigmusban ki is fejezi: A mi vőlegényünk itt nem búslakodhat, Elmegyünk, felkeressük menyasszonyunkat! Nem tudom hol rejtőzik, párnák közt az ágyban? Idehozzuk őt mindjárt, hamarjában! (Szilvásvárad, Gál Gyula gyűjtése) Ezután átmegy a szomszédba és ő hozza be a menyasszonyt. 15 Ennek a szokásnak megfelelője máshol az álmenyasszony alkalmazása: maskarákat vezetnek be kettőt-hármat egymás után, de a vőlegény rokonsága ezeket nem veszi át, csak a végül is előkerülő valódi menyasszonyt. A szokásnak a pogánykori nőrablásban kereshetjük a gyökereit, melynek emlékei a lakodalom során máshol is megőrződtek. Az egész palóc tájon szokás a vőlegény házába érkező menyaszszonyt olyan jelképes cselekvésekkel fogadni, amelyek egykor a családba való befogadás rítusai lehettek, illetve mágikusnak, szerencsét hozó, bajelhárító cselekvésnek minősültek. Közöttük a méz vagy cukor kínálása az egész régióban - kevés kivétellel - szokásos, 14. Paládi-KovácsAttila 1982. 135. 15. Gál Gyula ENA 1161-69.
