Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Bakó Ferenc: Az erdőháti lakodalom sajátosságai

tréfával mulattatják a vendégeket, pacurkának, maskarának öltözve szaladgálnak és incselkednek a vőlegénnyel. Tardonán és Mályinkán a lakodalom különös résztvevői a fejfokosok, vagyis nőrokonok, akiknek két alkalommal van szerepük. Először a keretesnél faggatták, vizsgáztatták a lányt, hogy mihez ért, tud-e fonni, szőni stb., másodszor az esküvő után jelennek meg ma is a fiús ház udvarán, ahol előbb cserépfazekat törnek, kalácsot osztogatnak, majd táncolnak, ha felkérik őket.

12 A lakodalmi közreműködők, akik a tisztségviselők munkáját segítik, ezen a néven csak tájunkon ismertek, és különbséget jelentenek mind a mátravidéki, mind az országosan leírt paraszti lakodalmakkal szemben. A lakodalmat megelőző héten a meghívottak folytonosan vitték ételajándékaikat, de a keresztanyák - akik a legtöbbet adták az utolsó nap. Barkóságban ezen a napon gazdagon megvendégelték a kalácsvivőket, és az asszonylagziban magnetofonra, vagy zenekari muzsikára még napjainkban is táncolni szoktak (Arló). Ilyenkor viszik a különféle kalácsokat, tésztákat, süteményeket, amelyek között a fonott lakodalmi kalács érdemel figyelmet. Ezt a 6-8 kilogramm súlyú, csak saját anyagával szerényen díszített kalácsot a Zagyvától keletre eső tájon morvánnak, morvány kai ácsnak nevezik, és valószínűleg csak újabban terjedt el. A barkó Csernelyen még ma is emlékeznek arra, hogy századunk első negyedében morvány helyett még úgynevezett szűzkalács járta a lakodalomban, ami azonos lehetett a mátravidéki, egyszerűen készített lapossal. A Bán-völgy egyes református falvaiban nem vált általánossá a morvány, és megmaradt a hagyományos menyasszonykalács vagy köszöntőkalács, mint Mályinkán és Tardonán, ahol ezeket a tisztségviselők között osztották szét. A Barkőságon belül tehát a református vallású községek konzervatívabbak, hagyományőrzőek voltak, és megtartották a régi kalácsnak nemcsak formáját, hanem ünnepélyes szétosztásának rítusát is: Lajos Árpád leírása szerint „két legény hozta vállravetett rúdon a nagy szőttes kendőbe felaprított kalácsot . . .", majd a menyasszony szétosztotta a vendégek között.

13 12. Bakó Ferenc 1987. 44; fejfok = máshol cséve vagy vetélő, azaz egy, a szövésnél használt eszköz, s ebből fejfokos, tehát szövéssel foglalatoskodó asszony. 13. Saját gyűjtésemhez ld. még Cs. Schwalm Edit 1981.366; Lajos Árpád HÓM-NA 32.