Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Bakó Ferenc: Az erdőháti lakodalom sajátosságai

Vacsora előtt másokkal együtt visszamegy a szülői házba, hogy ott kaláccsal kínálja a vendégeket. Vacsorához a menyasszony es a térfót nem ül be az asztalhoz, mert a vőfély álmenyasszonyokat vezet be: Mályinkán mumul, máshol pacurkát, közöttük a térfótot is. Ezzel lehet kapcsolatos, hogy amíg a menyasszony el nem foglalja helyét, a térfót kukoricalevélből font koszorúval ül az asztalnál. Vacsora alatt általában kötelessége kiszolgálni a menyaszszonyt, különösen levessel és főtt kakassal kínálja; Bodonyban mellette ül, de nem ad neki ételt, mert ő csak vendég a háznál. Éjfélig a menyasszonnyal van, akkor átadja a vőlegénynek, majd ő öltözteti át a menyecskeruhába."

11 A térfót etimológiáját nem tudom megadni, mert egyetlen szótár sem tartalmazza, magyarázatával tehát senki sem foglalkozhatott. A népnyelv is csak Szilvásvárad, Dédes, Tardona, Malvinka, Bántapolcsány és Sajónémeti falvakban ismeri, de több helyen az 1930-as évek óta már térfót helyett mellette ülőt mondanak, Gömörpéterfán (ma Petrovec) pedig tódó a megfelelője. Ez utóbbi szó a násznagynak, más helyen a nyoszolyóasszonynak archaikus barkógömöri formája, megfejtése pedig a térfóthoz hasonló akadályokba ütközik, de elterjedése még szűkebb területre korlátozódik. Csak Komoróczy említi közelebbi helymeghatározás nélkül, és én gyűjtöttem Sajóveiezden. A lakodalom hivatalosnak mondható tisztségviselői mellett többeknek olyan feladataik vannak, amelyek teljesítése nem mindig nyilvános vagy nem folyamatos. Ezek megnevezése és funkciói tájunkon nemcsak jól ismertek, hanem a barkó-palóc lagzi helyi sajátosságait is képezik. A század elején említi Komoróczy a segedelem nénéktt és a soros ángyokat, akik a főzőasszonynak segítenek a munkában. Sajóveiezden egy asszony, a csigavőfély hívogatta társait e tészta elkészítésére, a lagzis napok alatt pedig a belső leányzók takarították, sepregették a házat, amiért számukra a vőfély pénzt gyűjtött a násznéptől. Mályinkán ládás asszonyok működtek közre 1970-ig a lakodalomban. A hérészesekkel együtt kocsira rakott ládákban vitték a kalácsfélét a vőlegényes házhoz, majd kínálgatták a násznépet, és ezalatt a kötényük alá rejtett csengőt rázták szüntelen. Tardonán a, fennállók ma is alakoskodó asszonyok, akik 11. Bakó Ferenc 1987. 161-162.