Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))
Dobosy László: Malmok a barkók vidékén
bői, Balogról kerültek Nagybarcára. A családi okmányok alapján 1738-tól az államosításig folyamatosan molnárok voltak, ök őrizték meg - mint családi okmányt - az 1698-ban kiadott és korai cseh nyelven átírt gömöri molnár és ács céhszabályzatot. Összesen 106 molnárt jegyeztem fel, 49 családnévvel. Figyelemre méltó, hogy a 49 névből mindössze 6 idegen nemzetiségű név van, a többi magyar. Sok közöttük a nemesi származású. A 49 családból 9 jött a déli területekről (Egerbocs, Sály, 2 fő Mezőkeresztesről, Kistokaj, Felsőábrány, Tiszacsege, Pásztó, Somogyról) és 3 északi területről (Balog, G ortv akis falud, Alsósztregova, ezek ma szlovák területek). A malmokba rendszerint csak a féfriak jártak őrletni. Az aszszonyok a kendertörés alkalmával jelentek meg. Gyermeket akkor vittek a malomba, ha a lóra kellett vigyázni, akkor is csak fiúgyermeket, leányt soha. A magyar ember a lisztőrlő malmot szent helynek tekintette. A malom épületében káromkodni, duhajkodni, lopni súlyos véteknek számított. A kenyér és istenség fogalma összefonódott a malommal, erkölcsi felfogásban különös tisztelettel fordultak felé, mint a kenyér anyaga elkészítésének helye felé. A kenyér megkülönböztetett tisztelete kihatott az alapanyagot készítő malomra is. A malmok megkülönböztetett tiszteletét bizonyítja a nem is olyan régen felavatott vadnai malom felszentelése. 1947-ben, mikor a vadnai malmot újjáépítették, mielőtt az üzemet megindították, egyházi ünnepség keretében felszentelték azt. Mivel a molnár házaspár különböző vallású volt, a református lelkész mondta az avató beszédet, a római katolikus pap pedig a beszentelési ceremóniát végezte el. Ezen a falu lakossága felekezeti különbség nélkül részt vett. Csaknem minden vízimalom mellett működött kendertörő is, mint a lisztőrlés kiegészítő foglalkozása. Ez is a falusi lakosság szükségleteit biztosította. Az áztatás után megszárított kender törését végezte. Volt, ahol a megszőtt, kifehérített vásznat is a malomba vitték tömöríteni, mángorolni. Ilyen volt aputnoki malom. A kis vízimalmok mellett egy-két bakos, a nagyobbak mellett 4-8 bakos kendertörő volt. A bakók működtetése többségét a lisztőrlő vízikeréktől független külön vízikerék biztosította. Dédesen a kendertöréshez két vízikerék is volt. Az egyköves kis vízimalmokban, mint a vasváriban is a lisztőrlést biztosító vízikerék tengelyén lévő bütykök emelték a bakókat.