Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Cs. Schwalm Edit: Szilvásvárad és környéke népművészete

Bélapáfalván Amrus csontos József'kondás készített főleg bőrmunkákat: fonott ostort, tarisznyát, de faragott csanakokat, botokat is. A faragást, bőrmunkát édesapjától tanulta, aki szintén uradalmi kondás volt. Sütő János pásztor mángorlókat készített. Szilvásváradról Jaksics István juhász és Juhász István faragásaiból őriz néhány szép darabot a múzeum, ólmos botot, mosósulykot, mángorlót, kondáskürtöt készítettek igen igényes, szép és gazdag faragással. Jaksics István édesapja is ügyes faragó volt, ő tanította a fiát is.

12 A bükki falvakban a pásztorfaragások túlnyomó többsége fából készült. A véséshez-faragáshoz meglepően kevés szerszámot használtak.

13 Ezek nagy részét is maguk készítették vagy kováccsal csináltatták régi borotvából, törött, kopott pengéjű késből, bicskából. Ár és véső is tartozott még a faragószerszámokhoz, valamint a kinagyoláshoz fejsze. Az egri Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteményében több ilyen faragóeszköz is található. A legteljesebb a mikófalvi faragó, Kovács kulla Sándor szerszámkészlete, kilenc darabból áll. Részletes felvilágosítást már nem kaphattunk az egyes szerszámok készítőjéről, rendeltetéséről és használatáról, mert tulajdonosa már régen meghalt. A következőkben az egri múzeumban lévő, Szilvásvárad környékéről gyűjtött pásztorfaragásokat ismertetjük. Említettem már, hogy a Felföldön a legtöbb pásztormunka fából készült. Legjellemzőbb sajátossága a domború faragás, mely már a XIX. század derekán megjelent és uralkodóvá vált. Ezzel a technikával készültek a Palócföld legjellemzőbb faragványai az ivókanalak vagy csanakok.

14 Általában gyümölcsfából (körte, szilva, cseresznye), vagy iharfából készültek. A szeletekre vágott faderekat fél- vagy egy évig szárították a padláson. Néha az istállóban a hídlás alá rakták, hogy a trágyalétől szép piros színt kapjon. (Ezt nem szerette minden pásztor, mert megbüdösödött a fa). Faragás előtt a fadarabokat baltával, majd borotvakéssel kinagyolták, majd kijelölték a csésze és a fül körvonalait. Ezután addig faragták, míg a csanak elgondolt alakja ki nem bontakozott. Ekkor bekenték sza12. A Dobó István Vármúzeum néprajzi-gyűjteményében lévő tárgyak leírókartonjai alapján, illetve leltárkönyvi bejegyzéseit, valamint az adattári anyagot figyelembe véve állítottam össze. 13. Zólyomi József 1979.4. 14. Domanovszky György 1981. 234.