Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))
Petercsák Tivadar: A népi erdőbirtoklás formái a Bükk-vidék falvaiban
vágta ki, akinek jutott. Az 1930-as, 40-es években a legtöbb közbirtokosságban először a tagokkal vagy bérmunkásokkal kitermeltették a tűzifát, és egyenlő egységekbe rakva osztották szét. Az épületes szerszámfának való szálfát azonban ekkor is lábon osztották el. Az élőfák osztásánál annyi nyilast alakítottak ki, ahány erdőjog összesen volt a közbirtokosságnál. A kivágható fák oldalát megfaragták és ceruzával vagy ecsettel ráírták a nyilas számát. Répáshután az 1930-as évektől számjelkalapáccsal, illetve bélyegzovana balticskavaX ütötték be a számot. Tarvágásnál a nyilas határán álló fákat jelölték meg. Az egy nyilasba tartozó szálfák értékét egyenként megbecsülték, hogy egy-egy nyilasba megközelítően azonos értékű és mennyiségű fa kerüljön. így a fa minőségétől függően az egyik nyilasban lehetett öt darab fa, míg a másikban nyolc, esetleg tíz. Az egy nyilashoz tartozó szálfák ugyanazt a számot kapták. A pénztáros vezette a listát, ahol feltüntették a nyilas számát és azt, hogy abban hány fa található. A többi falutól eltérően Bükkzsércen nem egy-egy illetőségnek megfelelő nyilast alakítottak ki, hanem több erdő jogost magában foglaló parcellát. A tagokat úgy válogatták össze, hogy egy csoportba nyolc páskom (erdőjog) kerüljön. 17 Felsőtárkányban gyakori volt, hogy amikor az összes erdőilletőséghez kialakították a nyilast, de még maradt kitermelhető fa, akkor árverésre bocsátható nyilasokat is kimértek. Itt a nyilasolók napidíjat is kaptak munkájukért. A bükki falvakban mind az erdőterület, mind a lábon álló, illetve kitermelt fa elosztása az ún. nyílhúzás (lozi tyahaju - Répáshuta), cédulahúzás (Felsőtárkány) során történt. Ez az ősi elosztási mód a földközösségi határhasználatnak szinte napjainkig élő maradványa, amikor a határrészeket nyílvesszők segítségével sorsolták ki egymás között. 18 Ez a kifejezés a közbirtokosságok faosztási gyakorlatában maradt meg legtovább, bár az osztáskor az emlékezet szerint már nem nyilat húznak, hanem számozott cédulát. Ennek azonban a legtöbb faluban nyíl a neve (Répáshután loz). 19 Szilvásváradon, Felsőtárkányban cédula a neve. Fából készült nyílra Bükkszéken, Bogácson és Borsodnádasdon emlékeznek. 20 Ezek 17. Bozó József'1970. 103. 18. Magyar Néprajzi Lexikon 4. 57-58. 19. Mádai Gyula 1984,61. 20. Vö.: Mádai Gyula 1970. 9.
