Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Bakó Ferenc: Az erdőháti lakodalom sajátosságai

dig úgy látszik, hogy az utóbbi fél évszázad folyamán egyszerűsödött le. Csernelyen, Borsodnádasdon már csak a lagzis ház előtt gyújtanak tüzet és a szokás neve is porkolásra változott, bár eldugottabb falvakban, mint Sajómercse, ma is úgy mondják, hogy járják a hajnal tüzét. A hajnali tűztánc többféle nevében és értelmezésében különböző társadalomtörténeti korszakok emlékei rétegződnek egymásra. Meglepő, hogy a szokás pörkolásos formája milyen szívósan tartja magát az urbanizációnak az emberi magatartásformákat elszürkítő és a hagyományokat elhagyó hatása ellenében is. Sok helyen ma is tartják, sőt példát ismerünk arra, hogy a városba költözött falusiak sem hagyták teljesen el. Összefoglalva mindazokat a megállapításokat, amelyeket a lakodalom barkó-bükkalji sajátosságairól tettünk, a rendszerezés négy szempontját vehetjük figyelembe. 1. Vannak igen régi, a múlt században lejegyzett jelenségek, melyek sorsa másfél évszázad alatt úgy alakult, hogy a mai napig továbbéltek, vagy csak a hagyományban élnek, esetleg már elpusztultak. 2. Vannak korunkban keletkezett, vagy egy-egy régiből átalakult szokáselemek, amelyek ma is használatban vannak. 3. Vannak, amelyek a római katolikus népesség, illetve 4. a református falvak életstílusához kapcsolódnak. Ez az osztályozás nem jelent négy önálló csoportot, egy-egy jelenség ugyanis legalább két, talán három kategóriába is sorolható. A megbízható és pontos rendszerezés fő akadálya az, hogy több forrásunk nem tünteti fel adatainak származáshelyét, s így a vallási hovatartozás is lehet ismeretlen, vagy legalábbis kétséges. Már 1827-ben arról tudósít Balogh S., hogy a lányt a legény szülei, vagy keresztszülei kérik meg, és ez különbözik a mátraalji szokástól, ahol a keretes általában az asszonyok, nevezetesen a legény anyjának a dolga. Az eljegyzés fő cselekménye a kendő ajándékozása, illetve cseréje, ezért az esemény neve is kendő mind a két tájon, de Barkóságon a kis lagzi kifejezés is előfordul. A násznép és a jegyesek elhelyezkedésekor a mestergerendához való igazodás - ami egykor a rítus része is lehetett - a bükkalji református falvak hagyományos gyakorlata, bár a Mátraalján sem ismeretlen. Az eljegyzés a barkóknál, reformátusoknál sokkal inkább tartalmazza annak egykor házasságkötő funkcióját, illetve annak emlékét. Erre utal 1827ben, sőt századunk elején is az, hogy az eseményt valószínűleg az el-