Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: A Mátraalja népi hímzései. A varróasszonyok szerepe

Cs. Schwalm Edit A MÁTRAALJA NÉPI HÍMZÉSEI. A VARRÓASSZONYOK SZEREPE A Mátraalján (Recsk, Bodony, Párád, Mátráballa, Mátraderecske, Nádujfalu) nagy hagyományai vannak a szövő- és hímzőkultúrának. Mindegyik falu határában termeltek kendert az 1950-es évekig. (A Tsz szervezéssel megszűntek a kenderföldek és a kendertermelés.) Addig igen jelentős volt a kenderfeldolgozás. Szükség volt rá, mert az ebből szőtt vászon fedezte a család ruházkodásához, a gazdálkodáshoz és háztartáshoz szükséges textileket. A kender és a vászon kevés pénzforrást is jelentett az asszonyoknak, amit a lányok kelengyéjére fordítottak. Akinek több kenderje termett, eladott belőle a hutai szlovákoknak, esetleg Markazon, Oomoszlón elcserélte szőlőért. Akinek kicsi volt a kenderföldje, a hosszúháti uradalomtól küldött kendert fonta és szőtte meg feliben. A használt, kopott kendervásznat is megvették a gyön\

u v.. gyösi piacon; koporsósok, csizmadiák és cipészek vásárolták bélésnek. Az új vásznat a városiak keresték törlőnek, lepedőnek, illetve az aratás előtt a jászságiak aratóköténynek. Rongyból szőtt pokrócot elsősorban a bodonyiak vittek Gyöngyösre, Kisterenyére, Salgótarjánba főleg az 1930-as évektől. A kender megmunkálásával októberre készen kellett lenniük, mert akkor már kezdődött a fonás. Általában farsangig jártak fonóba, utána beállították a szövőszéket, az eszvátát és tavaszig szőtték a megfont kendert. A vászon megvarrása, hímzése szintén az asszonyok feladata volt. Különösen sokat kellett annak dolgozni, akinek több lánya volt, mert a család ruhanemű szükségletén túl a lányok kelengyéjét is el kellett készíteni. Ezért igen korán, már 7-8 éves korukban el kezdték tanítani a kislányokat varrni. Általában az édesanyja tanította, de gyakran a család egyik olyan nőtagja, aki az átlagosnál jobban tudott