Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)

Dömötör Tekla: Adalékok Bodony néphitéhez

Bodony ma büszkén mondhatja, hogy felzárkózott a többi palóc falu mellé, és nem hisz már az öregasszonyok dajkame­séjében. Ugyanakkor a költőit és a fantáziadúsat nem kell elfelejtenünk, mert akkor nem gazdagabbak, hanem szegényeb­bek leszünk. A hiedelem nem csak butaság, hanem fantázia is. Tehát egyúttal költészet és művészet is. Sajnos a viselettel együtt a szépet és a fantáziadúsat is elfelejtik és csak a könyvek őrzik emléküket. Természetesen, amit most leírtam, öt éves időszak alatti saját gyűjtésem, feljegyzésem. Ha Bodony néphitét monografiku­sán akarjuk feldolgozni, fel kell kutatni a régebbi feljegy­zett adatokat. Ezenkívül összehasonlító munkát kell végezni a környező falvakkal is. (Főképp Párád, Mátraderecske és Mátraballa jöhet itt szóba.) Erre jó alkalom lesz, ha megje­lenik a Palóc Munkaközösség összegyűjtött anyaga, mert ezek közül mindeddig csupán a palóc lakodalom teljes monográfiá­ja készült el. Akkor majd a mozaik kövei helyükre kerülnek és kitűnik belőlük, hogy Bodony néphite hogyan illeszkedik a Heves megyei falvak néphitébe. Nyilván ugyanezekkel az ele­mekkel másutt is találkozhatunk - saját parádi és derecskéi gyűjtéseim is ezt bizonyítják. Miután most egymásután jelennek meg a táji monográfiák, szilárd meggyőződésem, hogy ez a kis adalék Bodony r.áphité­ről, beilleszkedik az ország általános néphit-ó v^zr.r.lglalá­sába. Néhány párhuzamot máris felsorolhatok. MátLaderecské­ről például Fügedi Márta írt (Eger, 1978.). A mátraderecs­kei néphitben szinte pontosan ugyanezek a motívumok jelent­keznek. Szerepel itt is a boszorkány, a gyógyítás, eltéve­dés, harmatszedés, lidérc, a verboncás, a tüzesember, a ha­lottlátó stb. A gonoszak megnéznek, kicserélnek, megnyomnak, eltesznek stb.: tehát a rontásra több párhuzamos kifejezés is van. Manga János Palócföld című posztumusz művében külön fe­jezetben szerepel a hiedelem. Itt is előfordul a tüzesember, a lidérc, a garabonciás, de még a táltos is, akiről Bodony­ban nem tudnak. Mindenütt eleven a hit a boszorkányokban. A fiatalasszonynak például nem volt szabad hajadonfővel ki­menni az utcára, mert a határt elverte volna a jég. Pénte­ken nem volt szabad kenyeret sütni. Jósoltak is Palócföldön és természetesen gyógyítottak is.

Next

/
Thumbnails
Contents