Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)
Fejes Katalin: Női viselet Bodonyban
pipin ek nevezett zsinórt és margit-diszt varrtak. Az idős asszonyok ünnepi al.sószoknyája is ez volt. A fiatal lányok és a menyecskék ünnepnapom í^:ár gyócs kikeményített, 4-5 szeles alsószoknyát hordtak. "Olyan szélesek voltak benne, hogy a templom ajtó megtörte a szoknyájukat" - ahogy ezt az idős asszonyok ma mesélik. Az 1920-as évek végétől ezeknek a szoknyáknak az aljára 15-20 cm-es fodor került, "hogy még jobban kitartsék". A felsőszoknyák igen nagy változatosságot mutatnak, anyagukat és színűket tekintve is. A szoknyák hossza általában lábszárközépig ért, majd az említett időszakon belül is ez a hossz rövidült. Ünnepnapra a kázsmér mellett selyemből, perkátból varrták a szoknyákat. A fiatal lányoknak és a menyecskéknek cifra, világos színűeket, míg az idős, (kb. 40 év fölötti) asszonyoknak csak sötétkéket, vagy feketét illett felvenni. Gyászban "setét" festős - szoknyát hordtak. Hétköznap a színek hasonlóan oszlottak meg a különböző korosztályok között, csupán az anyagok voltak durvábbak (karton, kékfestő). Minden leány ruhatárában, kelengyéjében szerepeltek a következő szoknyák: hétköznapló gyövő-menő , létányia utányi , első , második , harmadik , negyedik vasárnapíó és nagy ünneplő szoknya (Újév, Farsang, Áldozó csütörtök, Pünkösd, Űrnapja, Szent István, Nagyboldog asszony, Kisasszony, Szc-nt Mihály Karácsony). A szoknyákat azonban sohasem hordták kötény nélkül. Hosszuk a szoknyáéval volt azonos, majd 10-15 cm-rel megrövidültek. A vizsgált időszakban a kötényeket egyenes vonalúra szabták. Hétköznap a fiatalok kartonkötényt, az idős asszonyok fehér vászo ngangát kötöttek. Ünnepen a szoknyákhoz hasonlóan idősebb korban fekete színű kötényt, vagy kallott vászo ngangát , a fiataloknak szintén fekete, vagy fehér kötényt illett kötni. Az utóbbiaknak készülhetett ez csipkebetéttel is. A vállkendót az ingváll fölé kötötték. Ezek a legtöbb esetben kázsmérból, selyemből, vagy kékfestőből készültek. Méretüket tekintve voltak köztük nagyobbak is (2 x 2 méteresek), mint például a festős kendő , valamint a slingolt kendő, ami az 1910-es évek menyasszonyi ruhájának tartozéka volt. Az előbbit gyászban is hordták.
