Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)
Dömötör Tekla: Adalékok Bodony néphitéhez
Dömötör Tekla ADALÉKOK BODONY NÉPHITÉHEZ A mátraaljai falvak között Bodony volt az egyik legarchaikusabb, legalábbis, ami a néphitet illeti. Ennek oka elsősorban az, hogy Bodony egészen napjainkig kiesik a forgalmi főútvonalból. Vonata nincs, csak egy autóbusz mellékvonal érinti. Az utolsó 10 évben azonban itt is megváltozott a világ, és Bodony is felzárkózott a környező palóc falvakhoz. A személyautók számának növekedésével a közlekedés okozta kiesés is részben felszámolódott. Ami az előző generáció számára még néphit volt, az a legfiatalabbak számára már csak fikció. Mint 1975-ben Párádon mondták: "Úgyhogy ebbe a községbe is, Bodony községbe is, be kellett vinni a kultúrát. Különben -ogyon éhesek ezek a kultúrára, ez a népség, meg tényleg na-jyoii nagy elszigeteltségbe éltek. Úgymondván, ez egy olyan zsdKutca volt Heves megyében, onnan tovább nem ment az út, Bodonybul. Innen meg kellett mindig fordulni." A bodonyiak jórésze ma a termelőszövetkezetben, a környező ipari vállalatoknál, illetőleg bányákban dolgozik. Tehát, amit a következőkben írni fogok, az tulajdonképpen már nagyjából megszűnt. Gyűjtéseim leginkább az 1974 és 1980 közötti időből származnak. Miben hittek a bodonyiak ebben az időben? Leginkább a rontásban és a boszorkányokban. Ebben persze nem különböztek más környező palóc falvaktól, hiszen mindenütt hittek ezekben, csak a kívülállóknak letagadták. Boszorkány ebben az időben több is élt Bodonyban. Ha valakinek a környezetében sok véletlen tragédia történik, akkor azt tartják, hogy valaki megrontotta őket, és ebből a valakiből bűnbakot csinálnak, azaz boszorkánynak tartják. Néha annyira üldözik, hogy el is kell hagynia Bodonyt. Ezek a boszorkányok néha