Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)
Dankó Imre: Bevezető
nyéket, elvárásokat, ott és úgy csinálják, amit csinálnak, mintha semmi se történt volna. A másik csoport viszont csak a változásokat, csak a történetiséget, az időben jelentkező és lefolyó jelenségeket látja, hajlandó látni a maguk sajátos, megragadható, konkrét, esetleg számokkal is kifejezhető formájában. Ez a csoport hajlamos a néprajztudomány teljes tagadására, elutasítására s helyette az általános társadalomtudományt , a statisztikával mérhető szociológiai módszereket alkalmazza. Ez a felfogás teremtette meg egyrészt a társadalmi igényű néprajzot , másrészt a történeti igényű népraj zot , illetve a kettő jelen korra alkalmazott formáját a jelenkutatást . A jelenkutatás körül kialakult bizonytalanság szükségszerűen következik abból, ahogy kialakult. A kialakulás-formálódás közben, a néprajztudománnyal szemben támasztott társadalmi elvárások hívták életre az úgynevezett élet módkutatást , annak már előzetesen bizonyos statisztikai-szociológiai módszert ajánlva. Csakhogy mindezek az elvárások, inkább kívánt, mint lehetséges tendenciák, nem számoltak azzal a ténnyel, hogy az anyagi kultúra világában, az azt alakító eszközök, a változó munkamegosztás, munkamódszerek stb. között előbb és könnyebben, viszonylag rövid időn belül mennek, mehet nek végbe a változások, míg a tudati világban, a szellemi kultúra, a gondol kodásmód, a viselkedésformák stb. területén sokkal lassabban. Márpedig ezek az elvárások ezekre a tudati, viselkedésbeli stb. változásokra a kíváncsiak elsőrenden. Ezt az ellentmondást mindenütt, de különösen a néprajzi kutatás TèTuTëTeh~Tiagy oh" 'heïïëzefT TéTfe t Ki küszöbölnir,~amT~ k^~ohUën~âTiny Î BähÍs~"toT-~ téneti tudomány, hogy szándékosan vagy olykor-olykor ösztönösen, nem a ma, hanem a tegnap , sőt a tegnapelőtt érdekli. Megmutatkozik ez abban is, hogy néprajzi kutatásaink zöme tudatosan a múlt század végére, a századfordulóra vonatkozik, amikor - úgymond - még viszonylag mozdulatlan, "hagyományos" volt a népélet. De megmutatkozik ez abban is, hogy adatközlőink túlnyomó többsége idős ember. Olyan korú, hogy nem is tudósíthat bennünket másról, mint a nyolcvan-száz évvez ezelőtti viszonyokról, illetve, ha tanácsunkrakérésünkre igénybe veszik emlékezetükön keresztül szüleik, nagyszüleik emlékezetét is, másfélszáz, esetleg kétszáz évről lehet szó. A néprajz efféle történetisége ugyanakkor éppen a történetiség követelményei ellen vét; a reális, a pontos megismerés ellen, mert akarva, nem akarva, egyrészt mai jelenségeket plántál át sok évtizeddel korábbi körülmények közé, vagy fordítva, réges-régi, már nem élő jelenségeket, mint most is élőket és hatókat vesz figyelembe.
