Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: A szerelmi ajándék formái Felsőtárkányon

második cselekvés, amelyben már kétségtelen a lány aktív szerepe: zsebkendőt ad a legénynek, sőt ennek mosását is magára vállalja. A legértékesebb ajándékot ugyancsak a lány adja farsangra nagy-rozmaring és két kendő formájában, s ekkor kitudódik a legénnyel való kapcsolata. Később már ilyen közvetlen és nem titkolt ajándékot nem is ad szeretőjének csak az eljegyzés, valamint a lakodalom folyamán. A jeles napokhoz kapcsolódó ajándékai pénzzel mérhetően nem mondhatók értékesnek. A májfáért vagy a locsolásért adott tojásnak, éppúgy, mint a farsangi rozmaringnak vagy a virágnak inkább szimbolikus értelme, jelentése van. Amikor szalagot köt sorozásra induló szeretője kalapjához, a legénnyel kialakult kapcsolatát akarja tovább erősíteni és a falu előtt hangsúlyozni. Századunk elején a legény ajándékai kezdetben szerényebbek voltak és inkább csak farsang vasárnapján kerültek nyilvánosságra. Legényjáró estéken nem szoktak ajándékot vinni, viszonylag újabbnak látszik, hogy cukorkát vittek. Sohasem lehetett általános a házilag, önmaguk készítette fatárgyak, mint kis-szék, mosósulyok stb. ajándékozása, mert nem mindenki tudta ezeket megfelelő színvonalon elkészíteni, ezért többen vásáron vagy búcsún vettek hozzájuk hasonló tárgyakat, pl. guzsalyt, tükröt. A legények ajándékai között egykor fontos szerepe volt a nyers vagy aszalt gyümölcsnek, amit később a déligyümölcsök, a narancs, füge, szentjános-kenyér váltott fel.* A narancs valószínűleg az almát helyettesíti, mint a szerelem közismert szimbólumát, de az alma már egy időben túl olcsó, 12 a helyzethez nem illő ajándékká válhatott. 1930-ból emlékeznek rá, hogy kicsúfolták azt a legényt, aki karácsonyra, mikulásra almát és diót vitt a lánynak. Az alma mint ajándék, napjainkra csak a vőfély jelvényén, a "buzogányon" maradt meg: úgy erősítették fel a botra, hogy a lakodalom egyik hagyományos növényét, a rozmaringot szúrták bele.*

3 Az alma-ajándék továbbélésének ezt a módját az erős tradicióval indokolhatjuk, azzal, hogy a vőfélybot e sajátos formája - szertartásszerű és egykor bajelhárító elemeivel - a mai napig fennmaradt, mint a "buzogány" ceremoniális megvásárlásának elmaradhatatlan kelléke. Az élet modernizálódása közben a makacsul továbbélő szokás tehát megtartotta a hozzátartozó tárgyat, és ez olyan törli vényszerűség, amelyre Viski Károly is rámutatott. Továbbgondolkodást érdemel az a tény, hogy a legény első ajándéka, amit az egész falu szeme láttára ad pénz, ugyanis "befizet a lányért elő-