Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: A népi táplálkozás változása Felsőtárkányban

kétfelé vágták, a kemencébe tették aszalni, esetleg a napon megszárították. Nem volt általános, és néhány évnél tovább nem csinálták. A paradicsom befőzése is az I. világháború után kezdődött. Egyedül a szilvalekvár főzésének voltak a múlt század végére is visszanyúló hagyományai. Felsőtárkány természeti adottságainál fogva, jelentős mennyiségű gombát használ fel a táplálkozásban, illetve a gomba árusítása több családnak jövedelmi forrást is jelent. A gombát nemcsak frissen fogyasztják, hanem sokat télire is eltesznek. Legegyszerűbb és legrégibb tartósítási mód a gomba aszalása, szárítása. Az ép, egészséges egyes gombát ősszel füzérbe felfűzik, s így szárítják meg a napon. Kb. 20-25 éve terjedt el a konzerválásnak egy másik módja is. A jól megmosott gombát nagy mennyiségű sóval összekeverve rakják üvegbe, fogyasztás előtt több vízből kimossák. Néhány éve zsírban megpárolva, vagy a sós gomba tetejére zsírt öntve is elteszik. Ezek a gomba tartósítási módok ma is egymás mellett élnek. Az étkezési szokások

ban is igen lényeges változások következtek be. A XX. század elején is még általános volt, hogy a család közös tálból étkezett. Csak kb. az I. világháborútól kezdett elterjedni, hogy mindenkinek külön tányért adnak. A főtt tésztát azonban sok helyen még a két világháború között is közös tálból ették. A kisgyerekeknek a főtt tésztát edény nélkül az asztal szélére rakták, onnan ették meg kézzel. A közös tálból való étkezés a summásoknál maradt fenn még az 1940-es évekig. Ún. hatos tálból (hat személy evett egy tálból), zománcos tálakból kanalazták az ételt. A villa használata is az I. világháború utánra tehető. A mai értelemben használt késsel-villával történő étkezés is viszonylag új, sokan először fölvágják az ételt késsel villával, majd a kést letéve, villával folytatják az étkezést. Lakodalmakba a meghívottak evőeszközt és tányért vittek magukkal. A lepényfélék tepsiből fogyasztása több helyen ma is gyakori. Az alapvető, táplálkozási szerkezetet átalakító gazdasági-társadalmi viszonyok mellett tekintettel kell lennünk egyéb, a táplálkozást befolyásoló tényezőre is. Itt először a lakodalmi főzőasszonyokat említem meg. Amint vannak kiváló dalosok és mesélők a nép között, úgy találkozunk kiváló szakácskodó gazdasszonyokkal is. Egy bizonyos főzési szinttel, technikai készséggel minden asszony rendelkezik, s kiemelkednek közülük az átlagon felüli tudásanyaggal, készséggel és kísérletező kedvvel rendelkező parasztasszonyok. A lakodalmi főzőasszonyok egyik rétegét azok alkotják, akik más faluban, városban (pl. Eger) vállaltak munkát, itt voltak cselédek, szakácsnők,