Petercsák Tivadar szerk.: Az életmód változása egy bükki faluban (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 4. Eger, 1982)
Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Felsőtárkány életében
A tarkányi fuvarosok a Jászságba, Karcag és Kecskemét környékére is lejártak faszén^'., A fakereskedelemmel összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a fcs.-iénnel messzebbre eljártak, a szénkereskedelem nagyobb területet ölelt fel. Ha az előzőekben felsorolt erdei foglalkozásokat a faluban általános megítélés szerint rangsorba kívánjuk állítani, akkor az alábbi képet kapjuk. Legrangosabbak a mészégetők voltak, mert ők rendelkeztek a legtöbb tőkével. Őket követték a fuvarosok, akik módosabb gazdák is voltak, hiszen csak így tarthattak állatot. A szénégetők után a rangsort a jórészt nincstelen, vagy kevés földű favágók zárták. Az erdő különféle növények és vadgyümölcsök révén is jelen volt a tarkányi családok életében. Saját részre szinte minden család gyűjtötte a gombákat: cepét , csirkét , szentgyörgygombát , gévagombát és petrecgombát , hogy csak néhányat említsek. A gombákat nyáron sokféleképpen fogyasztották, de aszalva télre is eltettek belőle. Az erdőn dolgozó favágók táplálkozása is elképzelhetetlen lett volna a gombák nélkül. A szegényebb családok asszonyai és lányai az erdei vadgyümölcsök (málna, szamóca, csipke) és gombák piaci értékesítésével pótolták a férfiak által keresett jövedelmet. A gyümölcsöket vödörben, a gombát hátyib an szállították gyalog Egerbe a piaci napokon. A piacon kívül házaknál is értékesítették. Néhányan még Budapestre is elutaztak vonattal. Az erdei termékekért kapott pénzből rendszerint ruhafélét és élelmiszert vásároltak a városban. Az erdő az állattartásban is éreztette hatását, hiszen az elmúlt évszázadokban általános volt a sertésnyájak makkoltatása. Makkon hizlalás az emlékezet szerint már csak az érsekségnél az uradalom sertésnyájainál fordult elő, a közbirtokossági sertésnyájakat századunkban már csak nappalra hajtották a makkos erdőkbe. A faluban 3-400 kecskét tartottak, részükre szedték az asszonyok nyáron a zöld tölgyfagallyakat, akácleveleket és télire takarmányként a padláson tárolták. Tavasszal az asszonyok az erdei tisztásokon, bokrok tövében sarlózták a füvet, s háton hazaszállítva ezzel pótolták az ilyenkor már szűkösen levő takarmányt. A szegényebb családok az őszi lombhulláskor összeszedett száraz erdei falevéllel almoztak a jószág alá, hiszen szalmából kevés állt rendelkezésükre.
