Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: Eger "mezőváros" településnéprajzi kutatása

A Hatvani hóstyán feltüntetett 6 "major" a megosztott beitelek rendszernek az a formája volt, melyben a mezőgazdasági üzemet is fenntartó polgár városi lakótelkétől gazdasági udvara nagyobb távolságra, a külterületen feküdt. Ezeknek a majoroknak a keletkezését a szakirodalom főleg a török utáni évtizedekre teszi, de más nézetek szerint már korábban is megvoltak. Az utóbbiakhoz csatlakozva megemlitem, hogy Evlia Cselebi török utazó 1664-65-ben közzétett leirásában arról tudósit, hogy a városfal nyugati szakaszán azért nyitottak kaput, hogy a kertekbe kijárást, közlekedést megkönnyítsék a városiaknak. 1687ben Siebmacher rézmetszetén ennek a települési rendszernek képi ábrázolása is ránk maradt; a mai Hatvani hóstya területén, vagyis az 1713-as összeírás adataival összhangban 5 kert látszik, amiket a kutatás tévesen "latorkert"-nek tekintett. A major, mint fogalom mibenlétére egy örökösödési perirat leltára utal, melyben egy jómódú városi polgárnak a falakon kivül még három telke van, s ezek között egy "istállóskert", ami az összeírások majorjával azonosítható. A majorok voltak tehát a későbbi Hatvani hóstya csirái, melyekhez már 1713-ban jobbágyok és zsellérek házai, lakásai csatlakoztak. Az összeírások egy másik telekformája, a "kert" veteményes kert lehetett, melyek a XVIII. század végére lakótelkekké váltak, a Makiári hóstyán házakat építettek rájuk, a patakhoz közel fekvőket pedig zöldségtermelésre fordították. - A harmadik telektipus ebben az időben (1713) a "puszta". A szó maga lakatlan, vagyis puszta telket jelent, minden bizonnyal a felszabadító háború során elpusztult középkori falu, Álmagyar telkeit. Ezek egy részét városi polgárok birtokolták - a földesúr, az egri káptalan jobb ágy birtokaként -, akik talán az ostrom előtt, 1687-ben húzódtak be a városba. Benépesedésük folyamata kétirányú, egyrészt a városi polgárok, parasztok költöznek ki talán egykori telkükre, másrészt a földesúr engedélyével uj lakosok telepednek itt meg. Az uj lakosság anyanyelve, nemzetisége sem a városban, sem a hóstyákon nem állapitható meg, mert szervezett telepítésről nem maradtak meg dokumentumok, az anyakönyvek és egyéb források adatait pedig még nem kutatta fel senki. Csak egy uta41