Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)
Dankó Imre: A hevesi mezővárosok vásárai
piacok is; amelyeken a felvidéki szlovák és az alföldi magyar; kisebb mértékben a felvidéki német (cipszer) és alföldi magyar közt formálódtak interetnikus kapcsolatok . 9 Ezek sokrétűségére ezúttal nem kivánok kitérni, már csak azért sem, mert nem feladatom az árucsere során létrejövő interetnikus kapcsolatokkal foglalkozni, hanem a hevesi mezővárosok árucseréjéről, szervezett árucseréjük nagy alkalmairól, a hevesi vásárokról kell szólnom. Viszonylag könnyű helyzetben vagyok, hiszen a hevesi mezővárosok egyik legjelentősebbjének, Gyöngyösnek a vásáraival, egy eléggé terjedelmes tanulmányban már korábban foglalkoztam. 10 Hasonlóképpen a hevesi mezővárosok vásáraival, piacaival szoros kapcsolatban álló jászsági vásároknak, piacoknak is egy külön dolgozatot szenteltem, érintve benne bizonyos, a hevesi mezővárosok árucseréjére is vonatkozó kérdéseket. Ez utóbbi tanulmányomban különösen a Gyöngyöshöz közel fekvő Jászárokszállás vásárairól tettem érdekes, a hevesieket is érdeklő megjegyzéseket, például azt, hogy Gyöngyös vásárain viszonylag kicsi volt az állatforgalom ; az inkább Jász árokszálláson keresztül bonyolódott le; hogy a jászsági helységek gabona, őrlemények, liszt vonatkozásában a hevesi vásárok-piacok szállitói voltak; nemcsak a gyöngyösi piacokra, vásárokra, hanem Hatvanba, Apcra, Füzesabonyba és Egerbe is. Ugyancsak Gyöngyösről, Verpelétről, Maklártályáról, Egerből számottevő volt a boreladás a jászsági piacokra, vásárokra, főleg Jászberénybe és Jászapátiba irányulóan, az egyébként főleg északnak tartó borkereskedelem mellett. Gyöngyös illusztrálja legjobban, hogy a vásárhelyeken korán kialakul a kereskedelem. Ez a XVni. században görögök , délszlávok kezében összpontosult. A XIX. század első harmadától a mezővárosi kereskedelem a közben betelepülő zsidók hatáskörébe kerül. Milyen kereskedőkről, kereskedelemről van szó? - bor-, gabona-, termény-, takarmány-, fa kereskedésről. Az állat-, főleg a marhakereskedelem ősidők óta Keletről indulva Nyugatnak tartott. Az Erdélyből, a Partium vásárairól, a tiszántúli nagy állattartó települések területéről, a Nagykunságból, a Hajdúságból elindult szarvasmarhák lassú hajtással, a parasztkupecek kezén, útközben is többszörösen gazdát cserélve a
