Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)
Dankó Imre: A hevesi mezővárosok vásárai
joggal , igy a vásártartás jogával is felruházva telepitette le, anélkül, hogy külön városszabadalmat vagy vásár privilégiumot adott volna nekik.^ Tehát induljunk ki onnan, hogy minden oppidum, azaz mezőváros, vásárhely, vásártartási kiváltsággal biró település. Bár az általánosító megállapítással szemben azonban az is igaz, olykor-olykor előforduló dolog, hogy nem minden vásárhely mezőváros, azaz oppidum vagy éppen civitas . Mint például hevesi viszonylatban Mezőtárkány , amely 1423-ban vásártartási jogot nyert anélkül, hogy mezővárosi besorolást kapott volna. ^ Következik ez pedig abból a társadalmi-törté ne ti tényből is, hogy az árucsere mindig és mindenütt jelen van, illetve volt, függetlenül attól, hogy hivatalosan, szabadalomlevelekkel ellátottan m'iködik-e vagy sem. Az árucsere a legkezdetlegesebb társadalmi körülmények között is a társadalom anyagcseréje, ahogy nem egy etnológus szellemesen megállapította. Tudnunk kell azt is, hogy a piac-vásárszabadalmak csak törvényesítettek, megreguláztak, a feudális gazdálkodási rend kereteibe iktattak régtől fogva ismert, folytatott árucsere-tevékenységeket. Véleményem szerint ezeknek a szabályozás előtti árucsere-viszonyoknak a felderítése, meghatározása inkább a társadalomnéprajz feladatkörébe vág, mintsem az intézmény igazgatás körülményei iránt érdeklődő történettudományéba vagy még kevésbé a közgazda s ágtanébe. De most nem erről van szó, hanem inkább arról, hogy véleményem szerint is az árucsere alakította ki a települések sajátos profiljait, for*málta vásárhelyekké a különböző településeket, alakította kisebbnagyobb gazdasági központokká, városokká, mezővárosokká őket. Az árucserét pedig nagymértékben befolyásolta a földrajzi helyzet . A vásárhelyek, mint tudjuk, két vagy három különböző földrajzi adottságokkal rendelkező táj határán, mindkét vagy mindhárom tájról jól, könnyen megközelíthető helyen alakultak ki; olyan pontokon, ahol a két vagy három, egymástól elütő földrajzi adottságokkal rendelkező tájakon szükségszerűen kialakult más- és másfajta gazdálkodási rend, termék-terményvilág ki tudta cserélni a különböző javakat. A vásárhellyé válás szempontjából, ezért a különféle tájak találkozásának kritériumához hasonlóan, fontosai: a közlekedés jó lehetőségei is. Ha ebből a szempontból nézzük meg a Heves megyei vásárhelyeket, illetve mezővárosokat, meg-
