Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Az egri népviselet változása a XIX. század közepétől az 1950-es évekig

Kolacskovszky Lajos, Eger jó ismerője a XIX. század végétől mutatja be az egri viseletet a Heves megyei Levéltárban letétbe helyezett feljegyzéseiben, melynek keletkezése 1932. Az egri múzeum néprajzi adattárában több dolgozatban is találunk szép leírásokat az egri népviseletről. Legteljesebb Libiczey Gabriella 1955-ben készitett munkája. Az egri szűcsökről Bakó Ferenc gyűjtött értékes adatokat. Gallasi Lajos a magyar szabók, szűcsök, szürszabók munkájáról irt összefoglaló dolgozatot. Kresz Mária 1956-ban megjelent Magyar parasztviselet cimü munkája szintén tartalmaz egri anyagot, s kitűnően dokumentálva mutatja be a viselet változást a XIX. század elejétől. Az egri múzeum néprajzi adattára és fotogyüjteménye sok értékes felvételt őriz a XIX. század végétől napjainkig. Az egri múzeum néprajzi gyűjteménye is igen sok egri viseletegyüttest és egyedi darabot tartalmaz a XIX. század végétől az 1960-as évekig. Dancza János, aki a II. világháborúban elpusztult városi múzeum néprajzi anyagát gyűjtötte, tárgyismeretével és megfigyeléseivel volt segítségemre. A következőkben ezen források figyelembevételével próbálom felvázolni az egri viselet változását a XIX. század közepétől az 1950-es évekig. A ruházkodáshoz szükséges textilanyagok közül a vászonmennyiséget csak részben fedezték házilag előállított termékekkel. Vásárokon, házalóktól, gyolcsos tótoktól szereztek be finomabb vásznat és gyolcsot az ünneplő ruha számára. A felföldi lakosság finomabb lenvásznat, gyolcsot háziipar szerűen állított elő már a XIX. század 30-as évtizedeiben, amit vándorkereskedők árultak az egész országban. A szines apróságokat (pántlika, kaláris, rojtos kendő stb.) szintén házaló kereskedők vitték, s nagy előnyük volt, hogy nem pénzért adták, hanem terményért,