Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Flórián Mária: Gyöngyösi szűcsök és szűrszabók

Kevés adattal rendelkezünk ahhoz, hogy e feltételezhető táji különbségek mögött a stilusváltozatok alakulására vonatkozóan időbeli eltérésekre is következtethessünk. További kutatást igényelne a gyöngyösi ködmönhimzés és a mezőkövesdi vászonhimzés meghökkentő hasonlósága is. De mit készítettek ugyanekkor és a megelőző századokban az itteni szürszabók? A limitációkból tudjuk, hogy a XVII. században szürke és fehér szürposztóból, valamint a merinói juh gyapjából készült finom karasia posztóból dolmányt, nadrágot és szűrt varrtak. A XVIH. század elején az aba-, a szürnadrág és a csuha, azaz a szűr tartozott termékeik közé. A XIX. században pedig dísztelen szürkankót, szürkabátot is árusítottak a szűrök mellett. Készítményeik alapanyagát helyi csapók állították elő, akik finomabb fehér, durvább szürke és fekete posztót is kallattak a Mátra völgyeiben, a Kallók, a Bene és a Hármasforrás völgyében működő malmokban. Györffy István szerint a gyöngyösi szürszabó központ a mult század utolsó harmadában nőtte ki magát olyan jelentőssé, hogy messze földre pl. az Alföldön Mezőtúrig eljutottak termékei. Gyöngyös környékén pedig ekkorra rajzolódtak ki a helyi izléskülönbségek alapján más-más stílusú darabokat igénylő körzetek. Tárnáméra, Föged környékére fekete és zöld himü alföldi forma szűrőket, Hatvan, Túra vidékére bordó vagy kék virágú fekete szűröket varrtak. Domoszló, Veresmart felé a szürke szűrt kedvelték. Gyöngyöspata és Gyöngyöstarján számára fehér, nagygalléru, rövid szűrök készültek. Napjainkra e sokféle szűrnek csak néhány fehér szürposztóból készült válfaját őrizték meg a muzeumok. Közöttük legrégiesebb egy Mátra vidéki egyszerű szűr. Markazról került a Mátra Múzeumba egy 1876-ban készült, mintául használt példány. A Gyöngyöstarjánról ismertetett darabot pedig 1896-ban varrták. Ez utóbbi tipust ismerteti Györffy István ismert monográfiájában.