Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)
Orosz István: A mezővárosok észak-magyarországi típusai
magyarországi mezővárosi fejlődésnek. A XV. századi migráció eredményeként megkezdődött pusztásodás, az elnéptelenedett falvak határának megszerzése révén egyes mezővárosokat alkalmassá tett arra, hogy állattartásra specializálódjanak. A délnémet és az itáliai városok husigénye olyan termelést befolyásoló tényező volt, amely évszázadokon keresztül hatott. Az Alföld több vidékén nagyarányú pusztai állattartás bontakozott ki a XrV. században kitenyésztett nagytestű magyar szürke marhára alapozva. E specializált árutermelés településtörténeti következménye lehetett az alföldi mezőváros. Györffy és az őt követő Erdei tehát aligha a "magyar" várost ismerték fel az általuk leirt tipusban, az alföldi mezővárosok azonban már a XV II-XV III. század előtt is egyik sajátos tipusát jelentették a magyarországi mezővárosoknak. Az alföldi mezővárosokkal kapcsolatos kételyek ellenére ugy véljük Erdei zseniálisan megsejtett egy másik mezőváros tipust, amely szintén termelési specializáció eredményeként jött létre. Négy évtizeddel ezelőtt inkább csak sejtette, de igazolni nem tudta azt az állitását, hogy "ha a mezőgazdasági termelés olyan belterjességet ér el, hogy azon a területen, amelyen egyébként egy falunyi népesség telepedhet meg, városi tömegű népességet tud eltartani, bizvást hozhat létre városokat". Az eltelt időszakban a tájtörténeti kutatás elsősorban a nagy munkaráfordítást kivánó, a hagyományos kultúráknál lényegesen belterjesebb művelést igénylő szőlőtermelés városfejlesztő hatását igazolta az ország számos vidékén, többek között éppen az Alföld és az Északi-Középhegység találkozási pontján is, Gyöngyöstől Egeren, Miskolcon, Tokaj-Hegy alján át Beregszászig és Nagyszőlősig. A belterjes szőlőmüvelés eltartóképességét jól mutatják a hegyaljai mezővárosok népsürüségi adatai a II. József-féle népszámlálás idején. Amikor az országos átlag négyzetkilométerenként 28,8 fő volt s Pest népsűrűsége sem érte el a 100-at, Tokajé 106,3, Mádé 109,3, Tállyáé 115, Tolcsváé pedig 132,2 voit. A specializált agrártermelés mellett természetesen az iparfejlődés is mezőváros fejlesztő és tipusalakitó tényező ugyanúgy, mint az árucsere, különösen eltérő jellegű tájak pl. hegyvidék és alföld találkozásánál, ahol a termékek kicserélésének ha-
