Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Flórián Mária: Gyöngyösi szűcsök és szűrszabók

Flórián Mária GYÖNGYÖSI SZŰCSÖK ÉS SZÜRSZABÓK Szádeczky munkájából is tudjuk, hogy Gyöngyöst az egyik legiparosodottabb mezővárosok között tarthatjuk számon. Az itteni céhek jelentőségüknek megfelelő részletes ismertetése a város most készülő monográfiájában is megfelelő súlyt kapott. Most csak két mesterség képviselőivel, a szűcsökkel és szürszabókkal foglalkozunk. Munkájuk annyiban tért el az egyéb céhekben szabályozott mesterségekétől, hogy mig azok anyagigénye, eszközkészlete, technológiája Európa-szerte azonos volt, s művelőik tudásukat is európai vándorutjaikon bővitették, a szűcsök és szürszabók munkájának éppen a hazai szakismeretek adták meg a rangját. Képviselőik itthon, jobbára csak későbbi vásárkörzetükben vándoroltak, megismerendő majdani megrendelőik követelményeit, Ízlését. Készítményeik, még inkább ezek díszítettsége, egy meghatározott körzet igényeit tükrözték, egy körzetének, ahol működésük színhelye, igy jelen esetben Gyöngyös, központként szerepelt. Igy az itteni mesterek munkái a jellegzetes helyi stílust képviselik. A szűcsök és szürszabók Gyöngyösön a szabókkal közös céhhez csatlakoztak. Működésük első tárgyi emléke egy 1614-ben készült ezüst pecsétnyomó, amelyen a szabók ollója, a szűcsök curholó vasa és a posztósok posztónyiró ollója szerepel. Az egyesült céh 1637-ben in. Ferdinándtól kapott kiváltságlevelet, ami egy korábbi privilégium levél alapján készült, mely elégett. A török zaklatásainak köszönhetően tudjuk meg, egy 1668-ban IV. Mehmed szultánhoz irt panaszlevél nyomán, hogy bár a szultán megtiltja, hogy a hatvani agák ok nélkül Gyöngyöst zaklassák, de egyben megtiltja azt is, hogy Gyöngyösön "cifra ködmönt" áruljanak. Nem sokkal később pedig már Rákóczi, Gyöngyös rész-