Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Löffler Erzsébet: Az egri kádárcéh

bodnárok panaszt emeltek a püspöknél, hogy az abroncsok és a dongának való fák igen drágák, nehezen tudják azokat beszerezni. A püspök-földesúr a magisztrátusnak küldte át a kérvényt. A tanács a következó'kkel utasitotta azt el: "... mert már egy három akós hordót egy forintnál alól meg sem halgatyák az egri bodnárok, sőt amidőn valamely áldásokat látnának a szőlő hegyeken, mint most, négy Márjáson fellyebb adgyák, azért is szükséges volna őköt megregulázni és munkájukat limitálni, mint más városokban." Azt is kifogásolta a tanács, hogy az egri bodnárok a piacon és a vásárokon az idegen kádárokat "sarczolják", ezzel elűzik őket innen és igy nagy drágaságot okoznak a városban. A tanács kifejezte azt a kivánságát, hogy szeretné, ha minél több idegen jelenne meg az egri piacon és vásárokon. Az egri iparosoknak kötelességük volt eljárni a hetivásárokra. Ha egy egri mester elmaradt onnan, első esetben 1, második esetben 2 forintra büntették, harmadszor pedig eltiltották a mesterség folytatásától. Ezeken kivül az egri kádárok megfordultak a felvidéki és a budai'vásár okon is. Az egri kádár ipar részben a szőlőmüveléssel kapcsolatosan, mintegy annak hátterét képezve jött létre, de megkell jegyeznünk azt is, hogy a településen kialakult több tucat iparág egyike volt. Az iparosok magas létszáma azonban feltétlenül a szőlőmüveléssel magyarázható, hiszen tudjuk, hogy az adott korszakban a városban igen magasak voltok már a szőlő terméseredményei. Az 1729-es összeirás adatai szerint Egerben 20 194 egri köböl bor termett, ami 513 978 liternek felel meg. A század közepére 50 000, második felére 80 000, a XDC. század közepére pedig 150 000 akó bor termett a város határában. Ennek a tetemes mennyiségnek a tárolása, szállitása, feldolgozása nagy mennyiségű kádár munkát igényelt.