Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Csiffáry Gergely: Az egri szűrszabó iparról

A szűr posztóból korábban Eger önellátó volt. Viszont ahogy terjedt a finomgyapju, egyre nehezebb lett a szürposztó ellátás. Ezért a XIX. század második felében, mikor Eger önellátása megszűnt Gyöngyösről hozták az anyagot, s a XX. század elején már a felvidéki Klenócról és az erdélyi Brassóból. A szűrök eladása a céhes korszakban mindig a műhelyben történt, mert bolt nem volt. 1372 után a fő eladási helyek az országos vásárok, s a különböző piacok voltak. A vásárra az "

öreg segéd" önállóan is eljárhatott, s nevezték ezért "

vásáros segédnek" is. Az egri cifraszürnek a várostól keletre nagy keletje volt a közeli Ostoroson, Novajon. Egertől északra Bélapátfalvára, Pétervásárára eljártak eladni az áruikat a szürszabók. A várostól délre Tiszafüred, Egyek, Mezőcsát, Tiszapolgár piacaira is elvitték a

; cifraszürt. Végső soron az egri cifraszür piacát meghatározta néhány távolabbra felevő jelentős szűr szabóiparral rendelkező város. A Tiszántúlon Debrecen egyeduralkodó volt, Egertől nyugatra a gyöngyösi szürszabók termékei fogytak jobban, mig a Dunántúl távol esett. Ezen kivül az egri cifraszürt árusitották még a város hetivásárain is. Az egri cifraszür virágkorában 1 mester mellett 3-4 segéd, és 3-4 inas is dolgozott. A XX. század elejére Egerben már mindössze 2 szürszabó dolgozott. Okét névszerint is ismerjük:; Tomáry János (Makiári ut), Kuczora Ferenc (Széchényi ut). 1914 után már nem tudunk működő egri szürkészitőről, mert ez időben már nem volt igény reá. Egerben a férfiak kivetkőzése a hagyományos viseletből már 1914 előtt megkezdődött, s az első világháború végére be is fejeződött. Az egri cifraszürökből, melyek fehér posztó alapra készültek néhány szép darabot őriz a Néprajzi Múzeum, mig az egri múzeumban a fekete szűrből találunk fennmaradt darabokat.