Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: Eger "mezőváros" településnéprajzi kutatása

kai küzdenek a nyugat-európai hatóságok is már a középkorban: a Rajna völgyében 1491-ben rendelik el, hogy minden parasztháznak kéménye legyen. Ebből következően a tüzelőberendezés palóc formája nem annyira az etnikai jelleggel, mint inkább a műszaki fejlődéssel függ össze. A középkori formák továbbélése tájunkon a nép hátrányos anyagi helyzetének és az architektúrában is megmutatkozó fáziseltérésnek tulaj donitható. A régies elemeket konzerváló és a haladást visszahúzó erők a legmagasabb még népinek számitó környezetben nem hatottak ilyen erősen, a polgárság házaiban ezek a formák csak a XVIII. század közepe óta ismeretlenek. Eger népi építkezésének hosszú időkön át egyik jellemzője volt a barlanglakás. A Miskolctól Sirokig húzódó és Eger altalaját is képező riolit-tufa nemcsak borospincék, hanem földalatti lakások kialakítására is alkalmas. A Bükk vidékén századunk első felében mintegy ezer barlanglakást tartottak nyilván, amiből 10-15 Eger belterületén és határában volt. A török hódoltság megszűnését követő első évtizedekben a népösszeirások pincelakókat is tüntetnek fel. A város belterületén 1721-ben összeirt 29 pincéből 16-ban családok is laktak, ami arra utal, hogy e lakásmód szerepe akkor még nem volt jelentéktelen. A régi Egerben a barlanglakások két tipusba sorolhatók. Az egyik, aminek lényegét a "pinceház" megnevezés fejezi ki, mindig nagyobb méretű borospincéhez kapcsolódik ugy, hogy az építmény rendeltetésében a pince funkció az elsődleges. Tulajdonosa a város vezető rétegéhez tartozott, esetleg szőlőbirtokos polgár volt, akinek vincellérje, vagy szegődött cselédje élt a borházból nyiló lakásban. A másik tipus, a "kőház" alapfunkciója a lakás, aminek legtöbbször kisebb pincéje van. Amig a "pinceház" a városi polgárságnak és a város arisztokráciájának borgazdálkodásával függ össze, addig a "kőház" a nincstelenek, esetleg az igen csekély szőlőt birtokló kapások otthona volt. A barlanglakások nagyobb részét a hóstyákon és a határban fekvő pincés területeken találtuk: a Szálában, a Cifra hóstyán, a Tetemvárban, a Kőporoson. Az 1721-es összeirás pincelakásai