Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: Eger "mezőváros" településnéprajzi kutatása

Bakó Ferenc EGER "MEZŐVÁROS" TELEPÜLÉSNÉPRAJZI KUTATÁSA Város és falu műveltsége, életmódja sokban különbözik egymástól, de néprajzi, müveló'déstörténeti vizsgálatuk módszerei mégis hasonlók. A két kutatási terület alapvetó'en más a földműves és a polgári, iparos lakosság arányaiban és ez a város különböző típusainál további eltéréseket okoz. Város és falu között átmeneti kategória a mezőváros, lakosságában a városinál nagyobb létszámú földművelők tömegével és a falusi közösségeknél számosabb, és képzettségben erősebben differenciált kézműves réteggel. Eger a történelmi kategóriaként kezelt mezővárosok közé tartozik, bár az újkorban tiltakozott ez ellen és mintegy 100 éven át pereskedett a szabad királyi város minősitésért. Ha Egert, mint mezővárost kivanjuk tudományos vizsgálat alá venni, ezt csak annak felismerésével tehetjük, hogy társadalmi szerkezete nem azonos az alföldi mezővárosokéval, azok kutatási módszerei és eredményei ezért csak részben hasznosíthatók. A mezőgazdasági és ipari-polgári népesség aránya Eger történelme során változó volt. A- középkor folyamán kifejlődött városmagban együtt élt a mezőgazdasági-szőlőmüvelő és az ipari termelést folytató lakosság. Ekkor a két réteg szinte elválaszthatatlan egymástól, mert minden kézműves polgár egyúttal szőlőtermelő is, csak a török hódoltság után válnak szét, amikor kialakulnak Eger külvárosai, a hóstyák

. A szétválás azonban nem teljes, mert a külvárosokban kiformálódik ugyan egy paraszti réteg gazdákból és napszámosokból, de ugyanakkor a szőlőmüvelő kézművesek és a nekik dolgozó napszámosok, a kapások egy része továbbra is a városban marad. Életlehetőség és társadalmi helyzet tekintetében tehát Eger az utóbbi 250 év alatt számos kisközösség városa, együttese, amelyben parasztok, iparosok és