Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)
Dankó Imre: A hevesi mezővárosok vásárai
Hevesen átjőve elsőnek Jâszladâny. Uj szász , Szolnok táján álltak meg egy-egy falu közepén és fogtak árusitásba, azaz cserébe. Akik pedig nem Hevesen át jöttek az Alföldre, azok Csegénél . Nádudvarnál , Püspökladánynál , Eárándnál kezdtek cserélni. Érdekes itt egy megjegyzés erejéig megállni. Annál ti., hogy a fel vidéki vándorcserepesek a fazekasságáról hires Nádudvaron is kipakoltak , árusítottak , cseréltek! Adatközlőim ennek az okát abban látták, hogy a nádudvariak is szerették a szines mázas , a jól kiégetett, csengő-bongó hangot adó, vékony fa lu , sokszor tűzálló cserépedényt és szivesen vették meg a hazai, főleg fekete készítmények mellé. 12 A hevesi mezővárosok társadalmában is nagy szerep jutott a céhes iparnak, a kéz müve s s égnek . A hevesi árucsere szempontjából jelentős hetivásárokon például csak ők árusíthattak, az idegen mesterek nem. Viszont ők is csak országos vásárokon árusíthattak más helységekben. Nagyszámú vásározó mester élt és dolgozott Egerben , Gyöngyösön és Hatvanban . Hevesben viszonylag kevesen voltak, működésük megmaradt majd teljes mértékben a helyi árucsere , piac, vásár keretei között. A vásárok, hetivásárok, piacok szempontjából jelentős csizmadia , szűcs , magyar- és német szabó , bádogos , rézműves, bodnár , kerékgyártó, kocsikészitő, kötélgyártó , szijgyártó működött Egerben. Gyöngyösön sok volt az asztalos , a bádogos , a cipész , a csizmadia , a kádár, a kerékgyártó, a mészáros , a hentes , a mézeskalácsos, a kékfestő , a cserepes , a szabó , a kalapos . Hatvanban pedig sok asztalos , esztergályos, gyertyamártó , mézeskalácsos , magyar- és németszabó, mészáros és hentes, szűcs, szijgyártó , takács, kovács , rézműves, bádogos működött. Az egri, gyöngyösi és hatvani vásárok, hetivásárok mind termények, mind termékek vonatkozásában elosztó jellegűek voltak, mig a többi hevesi piac-vásárhely árucseréje inkább felvásárló, összegyűjtő jellegű volt. A hevesi településrendszer , a vásárhelyek egymástól való arányos távolsága , a vonzáskörzetek meglehetős zártsága szükségessé tette az áruszállítást. Az állatok javarészét lábon való hajtással vitték fel a piacokra, heti- és országos vásárokra, de a helybeli, kevésszámú nem számos állatot , mint például a sertést, különösen a fiatal sertéseket, szopós vagy választási mala-
